Ugrás a tartalomhoz

Françoise Mallet-Joris

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Françoise Mallet-Joris
Image
SzületettFrançoise Julienne Eugénie Lilar
1930. július 6.
Antwerpen, Belgium
Elhunyt2016. augusztus 13. (86 évesen)
Bry-sur-Marne, Île-de-France, Franciaország
ÁlneveFrançoise Mallet-Joris
Állampolgárságafrancia, belga
Házastársa
  • Robert Amadou (1948–)
  • Alain Joxe (1952–)
  • Jacques Delfau (1958. február 8. – 1982)
ÉlettársaMarie-Paule Belle (1970–1981)
Gyermekeinégy gyermek
SzüleiSuzanne Lilar
Albert Lilar
Foglalkozása
  • regényíró
  • dalszövegíró
  • író
IskoláiFaculty of Arts of Paris
Kitüntetései
  • Knight of the Order of Leopold
  • prix des Libraires (1957)[1]
  • Femina-díj (Cafe Celeste, 1958)
  • Prince Pierre Award (1965)
Image
A Wikimédia Commons tartalmaz Françoise Mallet-Joris témájú médiaállományokat.

Françoise Lilar (Antwerpen, 1930. július 6.[2][3][4][5][6] –‎ Bry-sur-Marne, 2016. augusztus 13.[7][6][8][9][10]), Françoise Mallet-Joris álnéven belga írónő. 1969 és 1971 között a Femina-díj bizottság tagja volt, 1971 novembere és 2011 között pedig a Goncourt Akadémia(wd) tagja volt.

Fiatalkora

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Françoise-Eugenie-Julienne Lilar 1930. július 6-án született a flandriai Antwerpenben.[11] Suzanne Lilar(wd) írónő (az antwerpeni ügyvédi kamarába felvett első nő) és Albert Lilar(wd) belga igazságügyminiszter és államminiszter első gyermeke volt. Húga, Marie Fredericq-Lilar(wd) a 18. századra szakosodott művészettörténész lett. A háztartásban franciául beszéltek, de Françoise egy szobalánytól tanult flamandul.[12]

Tizenévesként Lilar meglehetősen lázadó volt, és kétségbeesetten vágyott a szüleitől való függetlenségre. Hogy szembeszálljon velük, randevúzni kezdett egy idősebb férfival, Louis Decreux(wd) drámaíróval. Amikor szülei megtudták, a pennsylvaniai(wd) Bryn Mawr Főiskolára(wd) küldték, de ez nem tartott sokáig. Hogy még jobban bosszantsa szüleit, 1948-ban feleségül ment egy Yale-i végzős hallgatóhoz, Robert Amadouhoz(wd).[13] Ugyanebben az évben született fiuk, Daniel Amadou. Robert Amadou francia volt, és rajta keresztül Lilar francia állampolgárságot szerzett. Miután ezt megkapta, Lilar és Amadou elváltak.[12]

Párizsi tartózkodása alatt Lilar a Sorbonne-ra járt. Körülbelül ekkoriban Lilar és szülei kibékültek.[12]

Pályája

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalmi pályafutását a Le rempart des Béguines 1951-es kiadásával kezdte. Françoise Mallet néven publikált, hogy elkerülje családja kínos helyzetét a regény botrányos (leszbikus) tartalma miatt. Pályafutása későbbi szakaszában azonban megváltoztatta írói álnevét Françoise Mallet-Joris-ra, hogy ne keverjék össze Robert Mallet-val(wd).[12] A Le rempart des Béguines-t Amerikában The Illusionist címmel fordították le és adták ki, később pedig Into the Labyrinth és The Loving and the Daring címekkel újranyomták. A történet egy olyan városban játszódik, amely hasonlít Mallet-Joris szülővárosára, Antwerpenre, és a társadalmi osztály és a leszbikusság témáit dolgozza fel.[14] Első munkáját 1955-ben folytatta, melynek címe La chambre rouge, angolul The Red Room. Ebben kevésbé koncentrált a leszbikus témákra, de folytatta a belga társadalmi osztályokkal és normákkal kapcsolatos feldolgozását.

Lilar jelentős irodalmi és közéleti személyiséggé vált Franciaországban. Karrierje előrehaladtával nagyrészt elhagyta belga gyökereit, és inkább egy igazán párizsi karriert választott.[14]

A "Je veux pleurer comme Soraya" ("Úgy akarok sírni, mint Szoraja") című versét Szoraja Eszfándijári-Bahtijári Mohammad Reza Pahlavi iráni sahtól való 1958-as válása ihlette. A verset Marie-Paule Belle által szerzett és énekelt slágerré dolgozták át,[15] amely 1995-ben jelent meg.[16]

Utolsó regénye, a Ni vous sans moi, ni moi sans vous 2007-ben jelent meg.[17]

Témái

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mallet-Joris regényei gyakran foglalkoznak a francia és belga emberek közötti kapcsolatokkal és társadalmi osztállyal. A szereplőknek gyakran csalódással kell szembenézniük, mivel rájönnek, hogy irreális elvárásaik vannak. Társadalmi felkapaszkodókat és álnok karaktereket is ábrázol.[18]

Az Allegra (1976) című regényében Mallet-Joris a franciaországi rasszizmus és a feminizmus témáit dolgozta fel.

Tudományos műveket is írt, mint például a Megalkuvást nem ismerő szív: Marie Mancini élete, XIV. Lajos első szerelme (1964), és esszéket írt életfilozófiájáról és írásáról a Lettre à moi-même (Levél magamnak) (1963) és a La Maison de papier (A papírház) (1970) című művekben.

Irodalmi díjai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lilar 1958-ban elnyerte a „Könyvtárosok Díját” (Prix des bibliothécaires) a "Hazugságok Háza" (franciául Les mensonges a címe, ami egyszerűen „Hazugságokat” jelent), a Femina-díjat 1958-ban a Café Céleste-ért (franciául L'empire céleste, ami „Mennyei Birodalmat” jelent, ami erősen ironikus cím), és a Monaco-díjat 1964-ben Marie Mancini életrajzáért.

Magánélete és halála

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1952-ben feleségül ment Alain Joxe francia történészhez, de a házasság csak két évig tartott. Lilar nyári románcként emlegette a kapcsolatot.[12]

Később kapcsolatba lépett Jacques Delfau(wd) festővel. 1958-ban házasodtak össze. Három gyermekük született: Vincent, Alberte és Pauline.[12]

Lilar egész életében viszonyt folytatott férfiakkal és nőkkel egyaránt. 1970 körül megismerkedett Marie-Paule Belle-lel, egy nyíltan leszbikus francia varietéénekesnővel. Nem titkolták kapcsolatukat. Lilar még Belle néhány dalához is dalszöveget szerzett, többek között azt a dalt is, amely később híressé tette Belle-t. Viszonyuk 1981-ben ért véget. Egy évvel később Lilar és Jacques Delfau elváltak.

1969 és 1971 között Lilar tagja volt a Prix Femina zsűrijének. Emiatt, mandátuma lejárta után, 1971 novemberében egyhangúlag megválasztották a Goncourt Akadémiára. Ezt a tisztséget 2011-ig töltötte be, amikor egészségügyi okokból lemondott.[17]

Françoise Mallet-Joris 2016. augusztus 13-án hunyt el a franciaországi Bry-sur-Marne-ban, 86 éves korában.[19]

Válogatott művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • 1951: Le rempart des Béguines
  • 1955: La chambre rouge
  • 1958: Cordélia (novellagyűjtemény)
  • 1965: Marie Mancini, Le premier amour de Louis XIV
  • 1966: Les signes et les prodiges
  • 1968: Trois âges de la nuit
  • 1970: La Maison de papier
  • 1973: Le jeu du souterrain
  • 1976: Allegra
  • 1978: Jeanne Guyon (életrajz)
  • 1980: Dickie-Roi
  • 1985: Le rire de Laura
  • 1990: Adriana Sposa
  • 1993: Divine
  • 1993: Les Larmes

Magyarul megjelent

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • A Mennyei Birodalom (L'Empire céleste) – Magvető, Budapest, 1974 · Fordította: Kovács Vera
  • Allegra (Allegra) – Európa, Budapest, 1986 · ISBN 963-07-3897-X · Fordította: Dávid Gábor

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "web.archive.org/web/20180901140207/https://prix-des-libraires.fr/2018/01/12/petit-historique-des-laureats-du-prix-de-1955-a-2016/".
  2. ↑ "www.arllfb.be/composition/membres/malletjoris.html".
  3. ↑ "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. ↑ "ISFDB" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  5. ↑ "FemBio database" (német nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  6. 1 2 "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus.
  7. ↑ "www.lesoir.be/1290484/article/culture/livres/2016-08-13/romanciere-franco-belge-francoise-mallet-joris-est-decedee". Hozzáférés: 2016. augusztus 13.
  8. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).
  9. ↑ "GeneaStar".
  10. ↑ "Roglo".
  11. ↑ "Francoise Julienne Eugenie Lilar" in the Web: France, Death Records, 1970–2018 (Institut National de la Statistique et des Etudes Economiques (Insee); Paris, France; Fichier des personnes décédées; Roll #: deces-2016.txt)
  12. 1 2 3 4 5 6 Susan Petit (2001). Françoise Mallet-Joris. Rodopi. 1–157. o. ISBN 978-90-420-1216-5. Hozzáférés: 2011. május 10.
  13. ↑ "Frances J Lilar" in the New York State, Marriage Index, 1881-1967 (New York State Department of Health; Albany, NY, USA; New York State Marriage Index)
  14. 1 2 "Françoise Mallet-Joris | Belgian author". Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Hozzáférés: 2021. február 5.
  15. ↑ "Je veux pleurer comme Soraya by Marie-Paule Belle on Apple Music". Apple Music - Web Player. 2001. január 1. Hozzáférés: 2025. szeptember 19.
  16. ↑ Je veux pleurer comme Soraya (Live / 1995). YouTube Universal Music Group, uploaded 2023
  17. 1 2 Lens, Marian (2020. december 4.). "Françoise Mallet-Joris (1930-2016)". L-Tour (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2021. február 5.
  18. ↑ "Françoise Mallet-Joris". timenote.info (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. július 9.
  19. ↑ "Françoise Mallet-Joris, the bulwark of feminists". Focus on Belgium (angol nyelven). 2018. február 22. Hozzáférés: 2021. február 5.

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Françoise Mallet-Joris című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Françoise_Mallet-Joris&oldid=29435074”