Francia Nyugat-Afrika

	Francia Nyugat-Afrika
	gyarmat;
	Afrique-Occidentale française 1895 – 1958
	; Francia Nyugat-Afrika zászlaja
	; Francia Nyugat-Afrika zászlaja
	Általános adatok
Fővárosa	Saint-Louis (1895-1902); Dakar (1902-1960)
Terület	4 689 000 km2 km2 (1958)
Népesség	14 944 830 fő (1942)
Hivatalos nyelvek	francia
Beszélt nyelvek	volof, szerer, dzsola, fulbe, tuareg, bambara, szoninké, loma, kisszi, baga, konjagui, moré
Vallás	iszlám, keresztény, törzsi vallások
Pénznem	nyugat-afrikai frank
	Kormányzat
Államforma	gyarmat
Elődállam	Utódállam
←	→
←	→
←	→
	→
	→
	→
	→
	→
	A Wikimédia Commons tartalmaz Francia Nyugat-Afrika témájú médiaállományokat.

A „Francia Nyugat-Afrika” lehetséges további jelentéseiről lásd: FNYA.

Francia Nyugat-Afrika (franciául: Afrique-Occidentale française, AOF) nyolc nyugat-afrikai francia gyarmatot egyesítő szövetségi terület, főkormányzóság volt 1895 és 1958 között.

Több szakaszban alakult ki és a következő államokat foglalta magába: Mauritánia, Szenegál, Francia Szudán (ma Mali), Guinea, Elefántcsontpart, Niger, Felső-Volta (ma Burkina Faso), Togo és Dahomey (ma Benin). Területe elérte a 4 689 000 négyzetkilométert, hétszer akkora volt, mint Franciaország. Fővárosa 1902-ig Saint-Louis, majd Dakar volt, mindkettő Szenegál területén.

Közép-Afrikában hasonló politikai-területi szövetség alakult ki 1910-ben Francia Egyenlítői-Afrika néven.

Történelem

Egy 1894. március 20-i törvény értelmében az addig államtitkári szinten igazgatott francia gyarmatügy saját minisztériumot kapott. Feladata az Európán túli francia gyarmatok és védnökségi területek ügyeinek központosítása és igazgatása volt. A hivatal vezetőit a Gyarmati Iskolában nevelték ki.

A szövetségi terület 1895. június 16-án alakult meg, és magában foglalta Szenegált, Francia Szudánt, Guineát és Elefántcsontpartot. Eleinte a főkormányzóság neve is Szenegál volt, a Francia Nyugat-Afrika elnevezés csak 1904-ben vált hivatalossá. A főkormányzóság, egyúttal Szenegál kormányzójának a székhelye Saint-Louis volt. Elsőként Jean-Baptiste Chaudié(wd) töltötte be a hivatalt. 1901. július 29-én a Szenegáli Bank átalakult Nyugat-afrikai Bankká, és részvénytársaságként működött, de jegybankként pénzt is bocsátott ki. A bank később Saint-Louisból Dakarba tette át a székhelyét, 1902-ben pedig Dakar lett a főváros is, és maradt egészen a főkormányzóság megszűntéig. Hét év elteltével a főkormányzói és a szenegáli kormányzói tisztségeket szétválasztották egymástól. Ernest Roume(wd) töltötte be utolsóként egy személyben mindkét hivatalt.

Egy 1903-as kormányrendelettel létrehozták a francia nyugat-afrikai iskolarendszert. Ennek egyik első lépéseként 1903-ban Saint-Louis-ban megalapították az első tanítóképző intézményt, amely 1913-tól szintén Dakarban működött, 1915-ben pedig felvette az akkor elhunyt főkormányzó, William Ponty(wd) nevét. 1904-ben a gyarmatok száma hatra emelkedett: Szenegál, Felső-Szenegál, Niger, Mauritánia, Guinea, Elefántcsontpart és Dahomey. Az itteni „fekete csapatokat” bevetették az első világháború során, majd az 1917-ben Blaise Diagne vezetése alatt, akit 1914-ben beválasztottak a francia parlamentbe, toborozták a szenegáli lövészeket. 1919-ben, az újonnan megalapított Felső-Volta gyarmat, illetve a francia mandátum alá került Togo területe is része lett Francia Nyugat-Afrikának. A Dakar–Nigeri vasútvonal a gyarmati fejlődés szimbólumává vált mikor 1923-ban elérte Bamakot.

Népszámlálási adatok szerint 1921-ben Francia Nyugat-Afrikának – Togo (673 000) nélkül – 12 283 000 lakosa volt.

Az 1931-es nemzetközi gyarmati kiállításnak bois de Vincennes-ben az volt a célja, hogy bemutassa a gyarmati birodalom erejét. A kiállításon felépítették Angkorvat pontos mását, a Francia Nyugat-afrikai pavilonban pedig főkormányzóság palotáját. Csakúgy, mint a Djennéi mecset (Mali) csaknem pontos mását.

1940 szeptemberében, míg Francia Egyenlítői-Afrika szinte teljes mértékben csatlakozott az afrikai francia egységhez, addig Francia Nyugat-Afrika kormányzó-tábornoka, Pierre Boisson hűséges maradt a Vichy-rezsimhez megakadályozta a szövetséges csapatok partraszállását egy tengeri csatában, mely mint a dakari csata vagy a "Fenyegetés hadművelet" néven lett ismert. Később, 1942 végén, Boisson bejelentette a mozgósítást Darlan tengernagynak, aki Algírban átvette a hatalmat a szövetségesek Francia Észak-Afrikai partraszállása után. Darlan meggyilkolása után, BoissonGiraud generális táborában maradt. Giraud és de Gaulle egyesítették erőiket és megalakították a Francia nemzeti felszabadítási bizottságot és Francia Nyugat-Afrika csatlakozott de Gaulle tábornokhoz.

A kényszermunka eltörlésének tervét Francia Nyugat-Afrikában az országgyűlés 1946. április 11-én fogadta el és Houphouët-Boigny (Elefántcsontparti politikus) törvényeként lett ismert. Ugyanebben az évben fogadták el Lamine Guèye (szenegáli politikus) törvényét is, mely állampolgárságot biztosított a Francia Unió (1946-1958) minden állampolgára számára és eltörölték az indigénat (megkülönböztető) törvényeket.

A szövetség 1958 szeptemberében szűnt meg egy népszavazás eredményeképpen, mely a Francia Közösség (1958-1960) jövőjéről szólt, és a tagok autonóm köztársaságokká váltak Guineát kivéve, mely a függetlenségre voksolt.

Guinea 1958-as és a többi köztársaság 1960-as függetlensége Francia Nyugat-Afrika végét jelentette.

Elefántcsontpart, Niger, Felső-Volta és Dahomey megalakították a rövid életű Száhel-Benin Uniót, amiből kifejlődött a Megállapodás Tanácsa (Conseil de l'Entente), melyhez 1966-ban csatlakozott Togo.

Működése

Francia Nyugat-Afrika egy főkormányzó irányítása alatt működött (később főbiztos) akinek több alkormányzó volt alárendelve. Francia Nyugat-Afrika minden egyes gyarmatának határát egyeztették és egyezményekbe foglalták a szomszédos gyarmati hatalmakkal. Francia-francia szomszédság esetében adminisztratív döntés határozta meg a határokat.

Az 1899. október 17-i kormányrendelet, mely Francia Nyugat-Afrika átszervezéséről szólt, eltörölte Francia Szudán gyarmatot és területét szétosztott három, már létező gyarmat között, valamint két új katonai területet létesített.

A Szenegáli gyarmat tizenegy körzetet kapott: Kayes, Bafoulabé, Kita, Satadougou, Bamako, Ségou, Djenné, Nioro, Goumbou, Sokolo, Bougouni, Francia Guinea hat körzetet: Dinguiray, Siguiri, Kouroussa, Kankan, Kissidougou, Beylas; Elefántcsontpart három körzetet vagy térséget: Odjenné, Kong, Bouna; Dahomey: Kouala vagy Nebba községet, Liptakotól délre eső területeket, valamint Say területét, magába foglalta Djennaré négy települését, Diongnré, Folmongani és Botou.

Az első katonai körzet magába foglalta a térséget "északra és északnyugatra Francia Szudántól", hat körzetet foglalva magába: Tombouctou, Iumpi, Goundam, Bandiagara, Dori és Ouahigouya; a második katonai körzet pedig "Volta környékét", magába foglalva a következő körzeteke: San, Ouagadougou, Léo, Koury, Sikasso, Bobo Dioulassou és Djebougou.

Az 1902. október 1-jei rendelet értelmében Francia Nyugat-Afrika főkormányzóságának átrendezése a következőket tartalmazta:

Négy gyarmatot egy-egy kormányzó igazgatott alkormányzói címmel, akik munkáját főtitkár segítette:
- Szenegáli gyarmat, amelynek területét csökkentették, "közvetlen irányítású területekre";
- A következő három gyarmat esetén fenn kellett tartani a meglévő határokat: Francia Guinea, Elefántcsontpart és Dahomey;
Egy terület, melyet közvetlenül a főkormányzó igazgatott vagy speciális megbízással igazgattak, amit a főkormányzóság főtitkára adott ki, melyet igazgatótanács segített:
- Szenegambia és Niger területe, amit Felső-Szenegál és Közép Niger területeiből hoztak létre, valamint a "védnökségek" melyek addig Szenegál alá tartoztak.

Az 1904. október 18-i kormányrendelet, mely újra szervezte Francia Nyugat-Afrika kormányzóságát ezt tartalmazta:

Öt gyarmatot határozott meg, melyek közigazgatási, valamint pénzügyi önigazgatással rendelkeztek, melyeket kormányzó irányított alkormányzói címmel és főtitkár segédletével:
- Szenegál gyarmat, amelynek területét csökkentették, "közvetlen irányítású területekre", ekkor pedig kiterjesztették a "védnökségek" területével a Szénegál folyam bal partján, melyek addig Szenegambia és Nigerhez tartoztak ";
- Felső-Szenegál és Niger gyarmat, melyet a korábbi Felső Szenegál és Közép-Niger területein hoztak létre és ezek alkották a harmadik katonai körzetet, melynek központja Bamako lett és a következő körzetekre oszlott:
  - Polgári közigazgatási körzetek, beleértve azokat is, amelyek addig a második katonai területhez tartoztak;
  - Niger katonai terület, melyet egy magas rangú tiszt igazgatott parancsnoki címmel;
- A maradék három gyarmat határai nem változtak: Francia Guinea, Elefántcsontpart, Dahomey;
Egy polgári terület, melynek nem volt közigazgatási, sem pénzügyi autonómiája, melyet a főkormányzó megbízottja igazgatott:
- Mauritánia polgári területe.

Az 1911. szeptember 7-i rendelet, a Nigeri katonai területet Francia Nyugat-Afrika főkormányzóságához csatolta, leválasztva Niger katonai területét Felső-Szenegál és Niger gyarmatról, valamint beépített egy közbülső közigazgatási hivatalt a legfelsőbb katonai parancsnok, a területi parancsnok alá, aki közvetlenül a főkormányzónak felelt.

Az 1919. március 1-i rendelet, mely felosztotta Felső-Szenegál és Niger gyarmatot két különálló gyarmattá, ezzel létrehozta Felső-Volta gyarmatot és Felső Szenegál és Nigert:

Felső-Volta gyarmat, amelynek fővárosa Ouagadougou lett, amelynek területe magába foglalta Gaoua, Bobo-Dioulasso, Dédougou, Ouagadougou, Dori, Say és Fada N'Gourna körzeteit;
Felső-Szenegál és Niger gyarmat, amelynek területe a maradék körzetekre csökkent.

Az 1932. szeptember 5-i kormányrendelet eltörölte Felső-Volta gyarmatot, területét felosztva Niger, Francia Szudán és Elefántcsontpart gyarmatok között. Elefántcsontpart hét körzetet kapott, Ouagadougou, Koudougou, Tenkodogo, Kaya, Gaoua, Batié, Bobo-Dioulasso, valamint Dédougou körzet egy részét; Francia Szudán Yatenga körzetét, valamint Dédougou körzet másik részét; Niger pedig Gurmát és Liptakot.

Az 1947. szeptember 4-i 47-1707. számú törvény mely visszaállította Felső-Volta területét, és hatályát vesztette az 1932. szeptember 5-i kormányrendelet, és visszaállította Felső-Voltát, mint egy tengerentúli területet Francia Nyugat-Afrika részeként.

A felosztás a következő volt:


	Alapítása	Területe	Fővárosa	Körzetek	Népcsoportok
Szenegál	1854	196 722 km²	Saint-Louis-du-Sénégal	15	Volofok, Szererek, Dzsolák, Malinkék, Fulbék és Tukulőrök
Szudán	1890	1 241 238 km²	Kayes (1892-1899) Bamako (1899-1958)	21	Tuaregek, Bambarák és Szoninkék
Guinea	1891	245 857 km²	Conakry	18	Lomák, Kisszi, Bagák, Konjaguik, Malinkék, Sosszók és a Fulbék
Elefántcsontpart	1893	322 462 km²	Bingerville (1893–1934) Abidjan (1934–1960)	20
Dahomey	1894	114 763 km²	Porto-Novo	12
Mauritánia	1903	1 030 700 km²	Saint-Louis (1903–1957) Nouakchott (1957–1960)	8	Lomák, Kisszi, Bagák, Konjaguik, Malinkék, Sosszók és a Fulbék
Felső-Volta	1919	274 200 km²	Ouagadougou	10	Mosszik et Malinkék
Niger	1922	1 267 000 km²	Zinder (1922-1926) Niamey (1926-1960)	12

Dakar és Gorée egyesülése különleges körülmények között történt.

Franciaország két beékelt területtel rendelkezett brit Nigériában: lásd Forcados és Badjibo közösségei.

A Szaharai Régió Közösségeinek Szervezete 1957-ben melyben Dél-Algéria is részt vett.

Gyarmati igazgatók

Demográfiai adatok

A népszámlálási adatok nem tekinthetők pontosnak:

1906: 10 758 000 lakos
1916: 11 878 000 lakos
1922: 12 494 000 lakos (Togo nélkül)

Az 1942-es The Statesman's Yearbook a 937-es oldalon a következő adatok adta meg a lakosság 1937-es számáról:

Szenegál: 1 666 374
Guinea: 2 065 527
Elefántcsontpart: 3 981 459
Dahomey: 1 289 128
Francia Szudán: 3 536 078
Mauritánia: 370 764
Niger: 1 809 576
Dakar és függőségei: 126 929
Összesen: 14 944 830
- ebből 26 614 Európai
- ebből 18 188 Francia

1938-ban Togo lakossága 780 000 őshonos és 497 Európai volt.

A várható élettartam az 1920-as években, 35 év volt a városokban, vidéken pedig 30 év.

Gazdaság

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Az 1930-as években mindössze a lakosság 2%-a dolgozott bérért.

Mivel a népszámlálási adatok általában megbízhatatlanok voltak, az információkat egy szűk korosztályban gyűjtötték, a katonai szolgálatot végzett egyének között, mely azonban általában népszerűtlen pálya volt és a munkabrigádoknál a középítkezéseken.

Bányászati ágazat

A két világháború közötti időszakban Francia Nyugat-Afrikában a geológiai kutatások és a bányászat fejlődése jelentősen elmaradt a brit területekhez képest. Nem volt olyan francia cég, amely képes vagy hajlandó lett volna finanszírozni a kutatást, illetve a bányászatot ebben a kevéssé ismert térségben.

Mégis egyes geológusok, például Jean Malavoy,^[2] vagy Fernand Blondel igyekeztek befolyásolni a közszemléletet, hogy a Birodalom ezen részein a hatalmas nyersanyagforrások kiaknázása jó üzleti vállalkozás. Ezen túlmenően az 1930-as évek közepén, a küszöbön álló háború árnyékában felerősödött az érdeklődés a gyarmatok nyersanyagforrásai iránt. De az 1939-es mozgósítás véget vetett a nyersanyagkutatás hőskorának Francia Nyugat-Afrikában. A kutatásokat szüneteltették, a berendezéseket elhanyagolták vagy hazaszállították.

1939-ben Francia Nyugat-Afrika aranykitermelése elérte a 4650 kg-ot, bár a kitermelés tradicionális körülmények között és elmaradott technológiákkal folyt, mint az aranymosás Elefántcsontparton, Francia Szudánban és Felső-Guinea-szerte.

Guinea 1936 óta termel gyémántot. Két évvel korábban, egy aranyásó felfedezte az első követ, a Makona folyó medrében. A kitermelés nagy része Macentában folyt, Felső-Guineában, illetve a francia-brit Guineai Bányászati Kutatás és Kitermelés Társaság (SOGUINEX) keretében, amely gyakorlatilag az összes lelőhelyet kiaknázta. Az éves 60 000 karátos kitermelésnek csak 10-15%-át szállították az Egyesült Királyságba ékszerkészítésre, a többit ipari célokra használták fel.

Az ilmenite fontos titántartalmú érc, illetve kisebb mértékben vasat is tartalmaz és 1931 óta találtak belőle Szenegál strandjain. A titán kitermelése a fekete, tengerparti homokból viszonylag könnyű és a termelés 1939-ben elérte a 4200 tonnát.

Az első vasérc lelőhelyeket a Kaloum félszigeten, Guineában a 20. század kezdetén fedezték fel. A felmérések az 1930-as években az érckészletet Conakry várostól mintegy 35 km-től a Kakoulima hegy lábáig határolták be. A becslések szerint a források 2 milliárd tonna ércet rejtettek, melynek vastartalma 52%. A lelőhely part közeli elhelyezkedése lehetővé tette, hogy könnyedén termeljék ki az ércet, majd Conakry kikötőjébe szállítsák egy rövid vasúttal.

A Loos-szigetek egy szigetcsoport alkotnak a Kaloum félszigettel szemben. Az 1920-as években egy amerikai cég felmérései alapján bauxit lelőhelyet találtak, amelyben a tartalékokat 10 millió tonnára becsülték és az érc alumínium tartalmát 53%-osnak. A feltárási koncessziót a Compagnie des Bauxites du Midi kapta meg 1932 közepén, de 1940-ben, már nem tudta a szükséges munkálatokat végrehajtani.

Már a második világháború előtt felfedezték Mauritániai ásványkincsekben való gazdagságát. Fort-Gouraudban a vasérc hematit formájában volt jelen, amelynek vastartalma elérte a 69%-ot és a tartalékokat több mint 200 millió tonnára becsülték. Sőt, Akjoujtban sokféle ásványi anyagot bányásztak több ezer éve. Már 1931-ben Jean Malavoy jelezte, hogy réz nyomaira bukkant a térségben. Az 1941-es felmérések, melyekkel be szerették volna határolni a lelőhelyet 23 millió tonna szulfid tartalmú ércet becsültek fel, ami 500 000 tonna rezet jelentett, valamint meghatározatlan mennyiségű aranyat és vasat. Ám a mauritániai kitermeléssel már az elejétől kezdve gondok voltak, mégpedig az érc elszállításával. A Fort Gouraudhoz legközelebbi kikötő ugyanis Villa-Cisneros volt, Spanyol Szaharában. Ahhoz, hogy megkerüljék Rio de Orot (spanyol gyarmat, ma Nyugat-Szahara), 650 km-nyi vasutat kellett volna kiépíteni, majd a semmiből kikötőt kellett volna építeni Nouakchottban vagy Port-Étienneben. Emellett meg kellett volna oldani a vízellátást és a villanyellátást is. A bányászat Mauritániában csak a háború után valósult meg.

Bélyeggyűjtés

1934 és 1959 között Francia Nyugat-Afrika bélyegeket is kibocsátott tagállamai részére: Elefántcsontpart, Dahomey, Guinea, Felső-Volta, Mauritánia, Niger, Szenegál, Szudán.

Kapcsolódó cikkek

Források

ISBN 978-2-7236-0860-2 Virginia Thompson, Richard Adloff, francia Nyugat-Afrika, Greenwood Press, New York, 1969, 626 p.
Joseph Roger de Benoist, francia nyugat-Afrika a Brazzaville Konferencia (1944), a függetlenség (1960), Dakar, De kiadásban africaines, 1982, 617 p. ISBN 978-2-7236-0860-2.
Georges Deherme, francia nyugat-Afrika: politikai lépésekre a gazdasági cselekvési, a szociális akció, Párizs, 1908, 528 p.
Georges Alphonse Florent Oktáv Francois, francia nyugat-Afrika, E. larose-t, Párizs, 1907, 508 p.
Camille Fickó, A nyugat-Afrikai brançaise (előszó által Ernest Roume), larose-t, Paris, 1929, 207 p.
Edmond Joucla (irányításával), Bibliográfia a francia nyugat-Afrika, Martino Kocsmában, 2000 (első kiadás 1912), 275 p. ISBN 978-1-57898-267-7.

Roland Lebel, L'afrique occidentale a francia irodalom: mivel 1870, Párizs, É.. Larose-t, 1925, 277 p.
Jacques Richard-Molard, francia nyugat-Afrika, Berger-Levrault, Párizs, 1949, 239 p.
Louis Sonolet, francia nyugat-Afrika, Hachette, Párizs, 1912, 255 o.
A francia nyugat-Afrika. Választott szövegek előzi meg egy tanulmány, amelyet Georges Hardy, H. Laurens, Párizs, 1937, 244 p.
Marcel Chailley, Történelem, francia nyugat-Afrika: 1638-1959, Berger-Levrault, Paris, 1968, 580 p.

Jegyzetek

↑ http://banknote.ws/COLLECTION/countries/AFR/FWA/FWA0041.htm
↑ "Jean Malavoy (1903-1945)" (francia nyelven). 1953. Hozzáférés: 2016. szeptember 11. {{cite web}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó); Unknown parameter |site= ignored (súgó).

További információk

Angol

(angolul) Lista Államférfi.
(angolul) , Gyarmati Történelem, francia Nyugat-Afrika Archiválva 2008. május 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (West Chester, Pennsylvania Egyetemen).
(angolul) Tisztviselői francia Nyugat-Afrika hogy a végén a második világháború Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben.
(angolul) A ASNOM Archiválva 2012. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben.

Francia

(franciául) Története Nyugat-Afrika: a kronológia.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Afrique-Occidentale française című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

[1] ttp://banknote.ws/COLLECTION/countries/AFR/FWA/FWA0041.htm

[2] "Jean Malavoy (1903-1945)" (francia nyelven). 1953. Hozzáférés: 2016. szeptember 11. {{cite web}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó); Unknown parameter |site= ignored (súgó).

[1]

[2]