Haiman György
| Haiman György | |
| Született | 1914. május 26.[1] Budapest |
| Elhunyt | 1996. augusztus 13. (82 évesen) Innsbruck |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Hajdu Veronika (h. 1937–1962) |
| Szülei | Haiman Hugó |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Eötvös József Gimnázium (1924–1932) |
| Kitüntetései | Tótfalusi Kis Miklós-díj (1974) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (610-227. templomi fülke)[2][3] |
Haiman György (Budapest, 1914. május 26. – Innsbruck, 1996. augusztus 13.) tipográfus, könyvművész, nyomdatörténész, egyetemi tanár, az irodalomtudomány doktora, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja (1992), Kner Izidor (1865–1930) unokája.
Életpályája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kaesz Gyulánál tanult az Iparművészeti Iskolában 1929–1932 között. 1932–1934 között a nyomdászat mesterfogásait sajátította el a gyomai Kner Nyomdában és a budapesti Hungária Nyomdában. 1933–1934-ben az Atelier művészeti tervező és műhelyiskola grafikai szakán tanult, ahol Végh Gusztáv, Kner Albert voltak a mesterei. Haiman már 1938-ban kitűnt könyvtervezői tevékenységével, két kötetéért (Radnóti Miklós: Meredek út; Régi magyar szerelmes versek) a Magyar Bibliophil Társaság oklevéllel jutalmazta.
1937. április 25-én Budapesten, az V. kerületben házasságot kötött Hajdu Veronikával (1916–1962)[4], Hajdu Miklós és Déri Vilma gyermekével.[5]
1932-től 1945-ig betűszedő volt a Kner Nyomdában, illetve a Hungária nyomdában. A második világháború alatt, 1942–1944 között többször behívták munkaszolgálatra. 1945-től 1948-ig a Kner Nyomdát vezette. 1948-ban kinevezték a Könyvnyomdaipari Központ igazgatóhelyettesévé. 1951 és 1963 között a Nyomdaipari Igazgatóság osztályvezető főmérnöke volt. 1963. július 1-jétől a Nyomdaipari Tröszt vezérigazgatójává nevezték ki. 1967. április 15-től a Magyar Iparművészeti Főiskola címzetes főiskolai tanára, 1968-tól a Tipografikai Tanszék vezetője, 1971 és 1983 között tanszékvezető egyetemi tanára volt.
1948-ban megalapította a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesületet. Rendszeresen publikált a Magyar Grafika című nyomdaipari szakfolyóiratba. 1957-től a megalakult Helikon Könyvkiadótól rendszeresen kapott megrendeléseket könyvtervezésre.
Gyakorlati tervező munkájával, pedagógiai és publikációs tevékenységével a magyar nyomdászat, nyomdászattörténet és a tipográfiai tervező művészet egyik legjelentősebb alakja a 20. század második felében. Sokat tett a szép magyar könyvért, egységben szemlélte a könyvet mint műalkotást, a tartalom és a forma egységének megteremtésére törekedett kezdve a betűtípusok megválasztásán, a könyv lapján elhelyezett szöveg arányosságán (szedéstükrön) keresztül a címoldal, címsorok, a kötés, a borítófedél, az illusztrációk mértékéig. S adott erre példát, köztük Tótfalusi Kis Miklós a betűművész és a tipográfus című könyvnek ő volt a szerzője és egyben tipográfusa. E könyv nemcsak tartalmában, hanem egész megjelenésében is az ő munkáját dicséri, de valójában és hatásában Tótfalusi Kis Miklósnak állít örök emléket. Az egész tipográfusi munka egy csendes háttérmunka, fő a tartalom, ha a tartalomhoz jól illeszkedik a megjelenés, akkor azt az olvasó talán észre sem veszi. Az irodalomtudomány kandidátusa (1973), majd doktora (1993). 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia egyik alapító tagja.[6] Haiman a 20. század második felében Lengyel Lajossal, Szántó Tiborral együtt a legjelesebb könyvművészek sorába tartozott. Mindhárman Tótfalusi Kis Miklós-díjasok. Haiman tanítványa volt többek között Virágvölgyi Péter, Vida Győző, Kiss István vagy Keresztes Dóra.
Családja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Apja Haiman Hugó (1881–1932), anyja Kner Ilona. Kétszer nősült. Két fiú és két lány apja.
Művei (válogatás)
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A nyomtatott betű művészete, 1942
- Kner Imre: A könyv művészete, szerk., 1957
- Tótfalusi Kis Miklós, monográfia, 1972
- Tótfalusi Kis Miklós Mentsége, szerk., 1974
- Bod Péter és a magyar nyomdászat, 1975
- Tótfalusi Kis Miklós halotti kártája [Tolnai Gáborral], 1978
- A könyv műhelyében, tan., 1979
- A Kner-család és a magyar könyvművészet, 1979[7]
- Nicholas Kis, a Hungarian Punch-cutter and Printer, Bp. San Francisco, 1983
- A Kner-nyomda, kiadványainak tükrében 1882-1944. [Lévay Botondnéval], 1982
- Tótfalusi Kis Miklós. Előadások, szerk. [Gomba Szabolcsnéval], Debrecen, 1985
- Kner Izidor: Fél évszázad mezsgyéjén, szerk., 1987
- Kner Imre emléke, szerk., 1990; A nagyszombati jezsuita kollégium és az egyetemi nyomda leltára 1773
- A nagyszombati egyetemi nyomda betűmintakönyve, 1773 [hasonmás] [Muszka Erzsébettel és Borsa Gedeonnal], 1997
Díjai, elismerései
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Magyar Bibliophil Társaság oklevele (1938)
- Szocialista Kultúráért (1958)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1964)
- Tótfalusi Kis Miklós-díj (1974)
- Gutenberg-díj (Lipcse, 1977)
- Szocialista Magyarországért érdemrend (1983)
- Földi Lászó-díj (1994)
- Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete Életmű Díja (1995)
- Gyomaendrőd város díszpolgára (1996)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).
- ↑ "epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html".
- ↑ "epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html".
- ↑ "Haiman Györgyné halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi állami halotti akv. 664/1962. folyószáma alatt". Hozzáférés: 2026. szeptember 2.
- ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest V. ker. polgári akv. 250/1937. folyószám alatt.
- ↑ "MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagjainak névsora". 2011. augusztus 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. augusztus 13.
- ↑ "Haiman kötete, MEK". 2011. január 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. október 11.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Kozák Péter. "Haiman György". Hozzáférés: 2026. szeptember 2.
- Magyar és nemzetközi ki kicsoda. Budapest, 1994.
- Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés
Kapcsolódó információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Tótfalusi Kis Miklós halotti kártája / [Tolnai Gábor, Haiman György tanulmányával ; latin szöveget sajtó alá rend. Kulcsár Péter ; ford. Jakó Zsigmond, Tóth István, Weöres Sándor [mell.: Az 1702. évi kárta hasonmása]. – Budapest : Akadémiai Kiadó, 1978. – 109 p.
