I. Adalbert mainzi érsek
Ellenőrzött
| I. Adalbert | |
 | |
| mainzi érsek | |
| Uralkodási ideje | |
| 1111 – 1137. június 23. | |
| Elődje | Ruthart |
| Utódja | II. Adalbert |
| Született | 11. század |
| Elhunyt | 1137. június 23.[1] Mainz |
| Nyughelye | Szent Márton és Szent István-dóm |
| Édesapja | Sigebert I, count of Saargau |
| Édesanyja | NN |
| Testvére(i) |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Adalbert témájú médiaállományokat. | |
I. Adalbert (? – 1137. június 23.) mainzi érsek 1111-től haláláig.
Adalbert V. Henrik német-római császár kancellárja volt, és 1111-ben Henriket római útjára is elkísérte. Itt kezdetben Henriket II. Paszkál pápa elfogatására biztatta, azonban nemsokára átpártolt a pápai párthoz és kiátkozta a császárt, ezért a kúria 1118-ban legátussá nevezte ki őt. Később ismét a császár oldalára állt, és feltalálta azt a formulát, amely a wormsi konkordátum alakjában, 1122-ben véget vetett az invesztitúraküzdelemnek.
Henrik utóda, III. Lothár német-római császár alatt Adalbert befolyása lecsökkent. 1137-ben hunyt el, Mainz városa azonban tisztelettel emlékezett meg róla, ugyanis a város tőle kapta 1118-ban legfontosabb kiváltságlevelét.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2015. augusztus 14.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Adalbert (7). In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X Hozzáférés: 2015. november 4.
