Ugrás a tartalomhoz

Luis de la Fuente

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Luis de la Fuente Castillo szócikkből átirányítva)
Luis de la Fuente
2026-ban
2026-ban
Személyes adatok
Teljes névLuis de la Fuente Castillo
Születési dátum1961. június 21. (65 éves)
Születési helyHaro, Spanyolország
Állampolgárságspanyol
Magasság172 cm
Poszthátvéd
Junior klubok
IdőszakKlub
0spanyol Bilbao Athletic
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1978–1983spanyol Bilbao Athletic59(3)
1980–1987spanyol Athletic Bilbao146(1)
1987–1991spanyol Sevilla86(4)
1991–1993spanyol Athletic Bilbao22(1)
1993–1994spanyol Deportivo Alavés30(3)
Válogatottság
0spanyol Spanyolország U21
Edzőség
IdőszakKlub
1997-2000spanyol Club Portugalete
2000-2001spanyol CD Aurrerá de Vitoria
2001-2005spanyol Sevilla (utánpótlás)
2005-2006spanyol Athletic Club U19
2006–2007spanyol Bilbao Athletic
2009–2011spanyol Bilbao Athletic
2011spanyol Deportivo Alavés
2013–2018spanyol Spanyolország U19
2014-2018spanyol Spanyolország U18
2018–2022spanyol Spanyolország U21
2021spanyol Spanyolország U23
2022–spanyol Spanyolország
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
Image
A Wikimédia Commons tartalmaz Luis de la Fuente témájú médiaállományokat.

Luis de la Fuente Castillo (Haro, 1961. június 21.–) spanyol korosztályos válogatott labdarúgó, edző.[1] Edzői pályafutásának nagy részét a spanyol labdarúgó-szövetségnél töltötte, a különböző utánpótlás válogatottak edzőjeként. 2022 óta a felnőtt válogatott szövetségi kapitánya.[2]

Pályafutása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luis de la Fuente a La Rioja autonóm közösséghez tartozó Haróban született. Játékospályafutását az Athletic Clubnál kezdte, amelynek színeiben 13 szezont töltött a spanyol élvonalban, és két bajnoki címet, valamint egy Spanyol Kupát nyert.

Edzői pályafutása eltért a legtöbb sikeres válogatott szövetségi kapitányétól, mivel vezetőedzőként soha nem irányított élvonalbeli klubcsapatot. Edzőként 1997-ben a Club Portugaleténél kezdett. Ezt követően a CD Aurrerá de Vitoriát irányította a Segunda División B-ben, majd 2001 és 2005 között a Sevilla FC utánpótlásában dolgozott. A sevillai évek után újra Bilbaóban folytatta pályafutását, ahol az Athletic Club U19-es csapatát irányította. 2006-ban átkerült a harmadosztályban szereplő tartalékcsapathoz, a Bilbao Athletichez. Itt feladata nem a trófeák megszerzése volt, hanem a fiatal játékosok fejlesztése és felkészítése az első csapatra. Egy év után két idényen át az Athletic Club csapatdelegáltjaként dolgozott[* 1][3], majd 2009-től 2011-ig újra a tartalékcsapat mellett látott el edzői feladatokat.

2011-ben a harmadosztályú Deportivo Alavés vezetőedzője lett, de a várt eredmények híján kilenc bajnoki mérkőzés után menesztették.[4] Ezt követően közel 18 hónapig nem talált vezetőedzői munkát.[5] 2013 elején egy újsághirdetésben figyelt fel arra, hogy a Spanyol Labdarúgó-szövetség (RFEF) szövetségi edzőt keres az U19-es válogatotthoz.[6]

„Azonnal felhívtam Iñaki Sáez barátomat, aki a szövetségnél dolgozott. Azt mondta, küldjem el az önéletrajzomat. Megtettem, aztán vártam, mást nem is tehettem. Közben azért bizakodtam, az életem legnehezebb időszakában jártam.”

– de la Fuente

Az állásinterjút követően három hónapos szerződést kapott.[7] A szerződés aláírását követően azonnal megkezdte a munkát, mivel első feladata az volt, hogy kijuttassa a csapatot az Európa-bajnokságra. A sikeres selejtezőt követően meghosszabbították szerződését[8].

A 2015-ös Európa-bajnokság előtt olyan játékosokat hívott be a keretbe, mint Rodri, Mikel Merino, Borja Mayoral és Unai Simón, akik később a felnőtt válogatott meghatározó játékosaivá váltak[9]. Az addig kevés nemzetközi sikert elérő U19-es válogatott megnyerte az Európa-bajnokságot.

Az Európa-bajnoki címet követően az U21-es válogatott élére nevezték ki, ahol folytatta sikersorozatát, és a 2019-es korosztályos Európa-bajnokságot is megnyerte. A németek elleni döntőben Fabián Ruiz, Dani Olmo és Mikel Oyarzabal is pályára lépett, és meghatározó szerepet játszott a 2–1-es győzelemben.

Eközben a 2022-es világbajnokság óriási kudarcot hozott a felnőtt válogatott számára. A spanyol válogatott Luis Enrique irányításával nem tudta megnyerni csoportját, majd a nyolcaddöntőben tizenegyespárbajt követően (3–0) kiesett Marokkó ellen.[10]

A kudarc után Luis Enriquét menesztették, és a korosztályos válogatottaknál végzett munkája alapján 2022 decemberében Luis de la Fuentét nevezték ki a spanyol felnőtt válogatott szövetségi kapitányává.

Irányításával a spanyol válogatott rögtön megnyerte a Nemzetek Ligáját, majd 2024-ben az Európa-bajnokságot is. Közben 38 mérkőzéses veretlenségi sorozatot épített fel, amely a 2025-ös Nemzetek Ligája döntőjében sem szakadt meg: Portugália a 2–2-es döntetlent követő tizenegyespárbajban 5–3-ra győzött[11]. Abban a csapatban már Lamine Yamal és Nico Williams is meghatározó szerepet játszott; ez az együttes később megnyerte a 2026-os világbajnokságot.

A világbajnokságra egyetlen Real Madrid-játékost sem hívott be a spanyol válogatott keretébe, ami jelentős visszhangot váltott ki.[12] Döntését a következőképpen indokolta:

„Nem azt nézem, hogy egy játékos melyik klubban játszik. Csak azt nézem, megvan-e benne a lehetőség, hogy nálunk játsszon. Nem érdekel, hogy egyik vagy másik csapatból jön. Nem rendelkezem azzal a lokálpatrióta mentalitással, amivel egy szurkoló bír.”

– de la Fuente

A tornát végül úgy nyerte meg a spanyol válogatott, hogy a kieséses szakaszban Portugáliát, Belgiumot és Franciaországot is legyőzte, majd a döntőben 1–0-ra múlta felül a címvédő Argentínát. Az argentin válogatott a mérkőzésen mindössze három lövést kísérelt meg, amelyek közül egy sem talált kaput[13].

A legtöbb világbajnok vagy Európa-bajnok szövetségi kapitány hosszú éveken át dolgozott élvonalbeli klubok vezetőedzőjeként, mielőtt nemzeti válogatott élére került. Luis de la Fuente ezzel szemben az utánpótlás- és korosztályos válogatottaknál felépített munkájával jutott el a felnőtt válogatott kispadjára. Ez teszi edzői pályafutását igazán szokatlanná.

A szakértők de la Fuente legfontosabb erősségei között említik a fiatal játékosok beépítését (például Lamine Yamal és Nico Williams), az egységes csapatszellem kialakítását, az ellenfelekhez való taktikai alkalmazkodást, valamint a spanyol labdabirtokló futball gyors átmenetekkel és intenzív letámadással történő ötvözését.[14][15]

Sikerei, díjai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékosként

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Athletic Bilbao

Edzőként

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ A spanyol labdarúgásban a csapatdelegált (delegado) a csapat hivatalos képviselője a pályán kívül, aki a mérkőzések lebonyolításával összefüggő hivatalos feladatokat látja el, és kapcsolatot tart a játékvezetőkkel, valamint a verseny szervezőivel.

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "De la Fuente, en su trofeo". 2006. augusztus 2. 2016. március 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. február 28. {{cite web}}: Unknown parameter |editorial= ignored (súgó)
  2. ↑ "Luis de la Fuente named as new Spain boss". beIN SPORTS (angol nyelven). Hozzáférés: 2022. december 8.
  3. ↑ "Luis de la Fuente, nuevo delegado" (spanyol nyelven). Athletic Bilbao honlapja. 2007. július 16. Hozzáférés: 2026. július 25.
  4. ↑ Mallo, Borja (2011. október 16.). "El Alavés cesa a Luis De la Fuente tras empatar contra el Amorebieta en Mendizorroza" (spanyol nyelven). Diario de Noticias de Álava. Hozzáférés: 2026. július 25.
  5. ↑ Matilla, Alfredo (2026. július 18.). "Del pozo al trono" (spanyol nyelven). Diario AS. Hozzáférés: 2026. július 25.
  6. ↑ "Spain's De la Fuente rises to the top" (angol nyelven). FIFA.com. 2024. július 17. Hozzáférés: 2026. július 25.
  7. ↑ "La escalada hasta la cima de Luis de la Fuente" (spanyol nyelven). FIFA.com. 2024. július 17. Hozzáférés: 2026. július 25.
  8. ↑ Pék, Attila (2026. július 22.). "Harmadosztályú csapattól rúgták ki, majd sztáredzőt váltva, fillérekért vezette vissza a csúcsra Spanyolországot a csodakapitány" (magyar nyelven). Blikk. Hozzáférés: 2026. július 24.
  9. ↑ "De la Fuente: Spain are a family" (angol nyelven). FIFA.com. 2026. július 21. Hozzáférés: 2026. július 25.
  10. ↑ "REPORT | Morocco stops Spain's World Cup path in the penalty shootout (0-0 and 3-0)" (angol nyelven). RFEF. 2022. június 12. Hozzáférés: 2026. július 25.
  11. ↑ "Crónica y vídeo del Portugal - España 2-2 t.p., (5-3 en los penaltis) de la final de la Nations League: segundo título luso" (spanyol nyelven). UEFA.com. 2025. június 8. Hozzáférés: 2026. július 25.{{cite web}}: CS1 karbantartás: year (link)
  12. ↑ "REFILE: Spain leave out Real Madrid players as Barcelona dominate World Cup squad" (angol nyelven). Reuters Connect. 2026. május 25. Hozzáférés: 2026. július 25.
  13. ↑ "Torres puts Spain on top of the world" (angol nyelven). FIFA.com. 2026. július 19. Hozzáférés: 2026. július 25.
  14. ↑ "De la Fuente: Teamwork is the key for Spain" (angol nyelven). FIFA.com. 2026. május 27. Hozzáférés: 2026. július 25.
  15. ↑ "How Spain built a soccer identity that conquered the world" (angol nyelven). AP. 2026. július 20. Hozzáférés: 2026. július 25.
  16. ↑ "Luis de la Fuente". Athletic Club. Hozzáférés: 2026. július 24. {{cite web}}: Text "Player: Defender" ignored (súgó)
  17. ↑ "Spain in seventh heaven with Greece triumph". UEFA.com. Hozzáférés: 2026. július 24.
  18. ↑ "CRÓNICA | ¡Estos chicos son de ORO! España se lleva los Juegos Mediterráneos (3-2)". RFEF.es. 2018. június 30. Hozzáférés: 2026. július 24.
  19. ↑ "Spanyolország nyerte az U21-es labdarúgó-Európa-bajnokságot". m4sport.hu. 2019. június 30. Hozzáférés: 2026. július 24.
  20. ↑ Ilku, Miklós (2021. augusztus 7.). "Az exbarcás volt a nyerőember, Brazília megvédte címét". index.hu. Hozzáférés: 2026. július 24.
  21. ↑ "Men's Olympic Football Tournament Tokyo 2020" (PDF). 2021. július 22. Hozzáférés: 2026. július 24.
  22. ↑ "2022/23 UEFA Nations League season review". UEFA.com. Hozzáférés: 2026. július 24.
  23. ↑ "Oyarzabal winner earns Spain record fourth EURO title". UEFA.com. 2024. július 14. Hozzáférés: 2026. július 24.
  24. ↑ "Torres puts Spain on top of the world" (angol nyelven). FIFA.com. 2026. július 19. Hozzáférés: 2026. július 25.

Külső hivatkozások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Luis_de_la_Fuente&oldid=29235945”