Menyhal
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Menyhal egy németországi tó fenekén | ||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Lota lota Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||
 Élőhelye Európában | ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 |
A menyhal (Lota lota) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tőkehalalakúak (Gadiformes) rendjébe és a Lotidae családjába tartozó faj.[1] Nemének egyetlen faja. Több népies elnevezése is ismert ezért kutyahal, téliharcsa, méhal, ményhal, menyus, törzsökhal, nagyagyú hal, tarka meny(hal) megnevezéssel is lehet találkozni.[2][3][4]
Gazdasági szempontból meglehetősen csekély jelentőséggel bír. A téli hideg hónapokban aktív, de ez az életforma azt jelenti, hogy szálkamentes, kitűnő húsa és nagyméretű mája ellenére nem horgásszák intenzíven. A Magyar Haltani Társaság internetes szavazásán a 2013-as év halának választották meg.[5]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A menyhal a folyótorkolatok és lagúnák brakkvízeinek, a kevésbé szennyezett szakaszokon főleg hidegvízű folyóknak és tavaknak (az Alpokban 1200 méter felett is) lakója. Magyarországon a folyóvizek többségéből ismert, így a Duna, a Rába, a Marcal, az Ipoly, a Dráva, a Mura, a Kerka, a Tisza, a Túr, a Szamos, a Kraszna, a Bodrog, a Keleti-főcsatorna, a Nyugati-főcsatorna, a Sajó, a Bódva, a Hernád, a Hármas-Körös, a Kettős-Körös, a Sebes-Körös, a Maros folyókban egyaránt megtalálható és nagyobb tavakban a Balatonban és a Fertő tóban is előfordul.[6]
Fő tartózkodási helye az alámosott partok, vízben lévő gyökerek és ágak között, mélyvizekben a zúgók alatt. A Lotidae családjának egyetlen édesvízi képviselője, 3 alfaja került leírásra, az Észak-Amerikában és Nyugat-Szibériában őshonos Lota lota leptura (Hubbs-Schultz, 1941), a Kelet- és Észak-Amerikában honos Lota lota maculosa (LeSueur, 1817) és az Eurázsiában élő Lota lota lota.[7]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A hal teste megnyúlt, henger alakú, hátul oldalról lapított, feje széles és lapos. Szájnyílása széles, alsó, középállású, állkapcsai kicsi, hegyes, kefeszerűen elrendezett fogakkal vannak ellátva. Állán hosszú bajuszszál található. Az orrnyílásoknál 2 nagyon rövid tapogatószál van. Kerekded pikkelyei apróak és vékonyak. Oldalvonala nem teljes. Két hátúszója van az első hátúszója 9-16, a második 67-85 sugarú, olyan hosszú, mint a farok alatti úszó (65-78 sugarú), has úszói torokállásúak, farok úszója lekerekített. Háta barna, olajsárgás vagy zöldes, sötétebb, jelentéktelen márványozással, az oldalak világosabbak, sárgásak és a hasa fehéres. Az állkapcsát és ekecsontját kefefogazat nőtte be. Testhossza 30-60 centiméter, legfeljebb 152 centiméter.[8][9][10] Az eddig kifogott legnagyobb példány tömege 34 kilogramm volt.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A menyhal fenékhal, szürkületkor és éjszaka tevékeny. Hidegkedvelő hal, főként 10-13 °C-nál hidegebb vízben aktív. A téli és tavaszi időszakban intenzíven táplálkozik, a felesleges tápanyagokat pedig jól fejlett májában raktározza el.[11] A nyári, melegebb vízben viselkedése megváltozik, de továbbra is felvesz élelmet.[12] Ilyenkor növekedése lelassul, de továbbra is folyamatos - emiatt pikkelyein nem keletkeznek évgyűrűk, csupán világosabb és sötétebb sávok.
Ragadozó hal: a fiatalok tápláléka apró talajlakók, később halikra és ivadék is. A magyar vizekben táplálékának jelentős részét képezi a bolharák (Gammarus sp.) és a vele gyakran azonos helyen élő gébfajok.[12] Ősszel a víz lehűlésével kezdenek megélénkülni a menyhalak, és az éjszakai életmódra berendezkedett halak ilyenkor akár egész nap aktívak.[8][9]
Magyarországon legfeljebb húsz évig él, alaszkai alfaja viszont huszonöt éves kort is elérhet.[13]
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Páros ívó, november és március között kezdődik a párzási időszaka, ehhez az ideális vízhőmérséklet 2-5 Celsius-fok. Ikrás példányai 5-20 perces pihenési időközökkel, több részletben bocsátanak ki 300 ezer - 1 millió ikrát. A körülbelül 1 milliméter átmérőjű ikrán (a nőstény testkilogrammjaként 1 millió) nagy olajcsepp van, szabadon sodródik a vízben (lásd a képet). A 6-10 hét után kikelő lárvák 3–4 mm hosszúak. A lárvák kezdetben a vízben lebegnek, a kelést követő 12-15. napon kezdik meg az önálló táplálkozást, és később a fiatal halak kövek alatt rejtőznek.[8]
Horgászata
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A menyhal gazdasági jelentősége nálunk kicsi, hiszen aktív időszaka alatt nem folyik intenzív halászat. Horgászatáról még a tapasztaltabb horgászok sem tudnak sokat, hiszen nagyon kevesen horgásznak kimondottan erre a halfajra. Ennek fő oka az, hogy kevesen vannak azok a horgászok, akik téli estéken akár mínusz tíz fokban is kiülnek a partra, de aki megteszi, egy kis szerencsével akár szép számú zsákmányra is szert tehet, mivel ezek a halak csapatban járnak.[9][10]
Életmódja alapján a vízfenéken mozog, íváskor tömegesen megy a megszokott ívóhelyre, így akkor jó eséllyel lehet több egyedet is zsákmányolni. Horgászata 2014. január 1-től méretkorlátozás alá esik.[14] Tilos kifogni és megtartani a 25 cm alatti példányait, és naponta legfeljebb 10 kilogrammnyi tartható meg.[10][15] Magyarországon a Magyar Horgászban közölt eddigi magyar horgászrekord szerint 3,56 kilogramm volt a legnehezebb kifogott példánya.[16]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "ITISZ szerinti besorolás". Hozzáférés: 2010. január 30.
- ↑ Harka Ákos. "Tiszafüred környéki halnevek". Magyar Nyelvőr. Hozzáférés: 2010. augusztus 7.
- ↑ "Menyhalak (Lotinae - alcsalád)". tomolyka.freeweb.hu. 2010. január 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. augusztus 7.
- ↑ "Magyarországi halak, Népies elnevezések / fajták". battai peca. 2008. július 23. 2010. február 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. november 29.
- ↑ "Az év hala 2013-ban". Magyar Haltani Társaság. 2013. december 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. január 9.
- ↑ "Menyhal – Lota lota (Linnaeus, 1758)". Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. Hozzáférés: 2010. december 21.
- ↑ "Villantó magazin menyhal". villantó magazin. 2009. október 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. október 30.
- 1 2 3 Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
- 1 2 3 "Menyhal (Lota lota)". Erdélyi Nimród. 2021. október 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. december 21.
- 1 2 3 "A menyhal". haldorado.hu. 2006. január 12. Hozzáférés: 2010. december 21.
- ↑ F. Hölker et al.: Colonization of the freshwater environment by a marine invader: how to cope with warm summer temperatures? Evolutionary Ecology Research, 2004, 6: 1123–1144
- 1 2 Szendőfi Balázs: Néhány adat a menyhal (Lota lota) nyári aktivitásáról és táplálkozásáról akváriumi megfigyelések és gyomortartalomvizsgálatok alapján Pisces Hungarici 7 (2013) 53–56
- ↑ Chen, Lo-Chai: The Biology and Taxonomy of the Burbot, Lota Lota Leptura, in Interior Alaska. Biological Papers of the University of Alaska;No. 11 (1969)
- ↑ 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet
- ↑ "Új méretkorlátozás a menyhalra". MOHOSZ. 2010. január 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. január 30.
{{cite web}}: Unknown parameter|adate=ignored (súgó) - ↑ "Rekordlista". Magyar Horgász. 2011. december 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. október 30.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2010. december 21.
- "A faj adatlapja a FishBase oldalán". FishBase. Hozzáférés: 2010. december 21.
- "American Burbot Lota lota (Linnaeus, 1758)". BioLib.cz. Hozzáférés: 2010. december 21.
- "Lota lota Burbot" (angol nyelven). rook.org. 2016. augusztus 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. december 21.
- "Lota lota burbot (Also: ellpout)" (angol nyelven). ADW Animal Diversity Web. Hozzáférés: 2010. október 13.
