Páduai Szent Proszdokimusz
| Páduai Szent Proszdokimusz | |
 | |
| Születése | |
| 1. század | |
| Halála | |
| 100 Padova | |
| Tisztelete | |
| Ünnepnapja | november 7. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Páduai Szent Proszdokimusz témájú médiaállományokat. | |
Páduai Szent Proszdokimusz (? – Padova, 100 k.) Padova első püspöke.
A szájhagyomány szerint az 1. században élt, Szent Péter tanítványa volt, aki püspökké szentelte, miután kereszténységre térítette[1] Sabina és Rieti lakosait (amelyek egyházmegyéjük alapítójaként tisztelik), majd Veneto tartományba költözött.[1]
Miután Padova első püspöke lett, idős korában, a 100. életêve körül ott hunyt el.
Földi maradványait a neki szentelt kápolnában, a város egyik legrégibb épületében, a padovai Szent Jusztina-bazilikában helyezték díszsírba. Ő Padova védőszentje Szent Antallal, Szent Jusztinával és Szent Dániellel együtt.
Hagyomány
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A keresztény hagyomány őt vallja a Padovai egyházmegye első püspökének. A legenda szerint Proszdokimusz volt a Bellunói egyházmegye második evangelizálója Szent Ermagora, az Aquileiai egyházmegye első püspöke után, és Szent Márk evangelista tanítványa. A néphagyomány Feltre első evangelizálójaként is szívesen látná.
Utazásának nyomai Vicenza felső részén is megtalálhatók, ahol a hagyomány szerint prédikációi megtérítették a Val Leogra népét, és megalapították az első helyi templomot Pievebelvicinóban (Viterbo) Diana, a vadászat római istennőjének szentelt egykori templom helyén.
Neve arra utal, hogy hellén származású volt: a Proszdokimusz név görögül azt jelenti, hogy „a várt”. Csak kevés és késői írásos emlék maradt fenn róla, festői hagiográfiai szövegekben említik. Ennek oka lehet az is, hogy Padovát a longobárdok kora alatt teljesen lerombolták, és hosszú időbe telt, mire újjáépült. Ez az esemény azonban nem törölte ki első püspökét a hívők emlékezetéből.
A hagyomány szerint fáradhatatlan keresztelő volt: a 15. századi ikonográfia pásztorbottal és korsóval ábrázolja, e keresztség szentségének szimbólumával.[2][3] Proszdokimusz nem szenvedett mártíromságot; idős korban halt meg, népe szerette és szent gyóntatóként tisztelte.
Szent Proszdokimusz- domborműve
A Szent sírja
_-_The_Shrine_of_Saint_Prosdocimus.jpg)
_-_The_Shrine_of_Saint_Prosdocimus_-_Saint_Prosdocimus.jpg)
_-_The_Shrine_of_Saint_Prosdocimus_-_tomb_of_Saint_Prosdocimus.jpg)
Szent Proszdokimusz kultusza Rietiben
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A helyi, bizonyítékokkal nem alátámasztott hagyomány szerint Proszdokimusz Sabina első evangelizálója és a rieti egyházmegye alapítója volt.[2] Az egyházi naptár november 7-én emlékezik meg róla.[3] A rieti székesegyházban egy szobor ábrázolja, amely a Szent Borbála-kápolna előcsarnokának négy fülkéjének egyikében található.
Rieti katedrális, Szent Borbála és Szent Proszdokimusz szobra (balról)[2]
Vincenzo Manenti: Szent Proszdokimusz ábrázolása a rieti székesegyház bal oldali kapujának lunettájában
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "Da Orso a Domenico, quindicI secoli di vescovi reatini".
- 1 2 3 Riportata da Barzon, San Prosdocimo evangelizzatore della Venezia Occidentale, Padova 1949, che si basa sull'interpretazione di due documenti del XIX secolo.
- 1 2 "SANTO DEL GIORNO/ Il 7 novembre si celebra san Prosdocimo di Padova". 2013. november 7.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Prosdocimo di Padova című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ekkart Sauser: Prosdokimos. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL), 7. kötet, Bautz, Herzberg 1994, ISBN 3-88309-048-4, 999–1000. hasáb
