Patripasszionizmus
A patripasszionizmus a kereszténységben az a nézet, miszerint Jézus szenvedéseinek az Atya volt az alanya.[1][2] A korai kereszténységben a keleti egyház szabellianizmusának vagy a modalizmus egy változata volt.
Etimológia
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Összetett szó a latin patri (= Atya) és passio (= szenvedés) szavakból.
Történet
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A patripasszionizmus nézete már a 2. században megjelent; olyan teológusoknál, mint például Praxeas.[3] Tertullianus a „patripassiani”t először a vele folytatott vitájában használta, az ellene írt latin nyelvű, „Adversus Praxean” című értekezésében.
Szabelliusz 3. századi teológus volt, aki valószínűleg Rómában tanított, továbbfejlesztette az egy Istenről szóló doktrínát és ellenezte a Szentháromság keleti ortodox tanát. Tanítása szerint Isten egyetlen személy, aki három különböző tevékenységben nyilvánul meg.[1] Mivel írásait megsemmisítették, nehéz megtudni, hogy hitt-e a patripasszionizmusban.
Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 Világvallások A-Zs (2009)
- ↑ "Eretnekség és eretnekségek". www.apologia.hu. 2021. január 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. március 10.
- ↑ Tertullianus, Adversus Praxean, Ch. 1
