Ugrás a tartalomhoz

Tore Renberg

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tore Renberg
Tore Renberg (2026)
Tore Renberg (2026)
Született1972. augusztus 3. (54 éves)
Stavanger, Vestlandet, Norvégia
Állampolgárságanorvég
NemzetiségeNorvég norvég
Foglalkozása
Iskolái
  • Bergeni Egyetem
  • Stavanger katedralskole
Kitüntetései
  • Tarjei Vesaas' debutantpris (1996)
  • Norwegian P2 listener's literature award (2005)
  • Norwegian Booksellers' Prize (2008)
  • Stavanger municipality culture award (2008)
  • Stavanger Aftenblads kulturpris (2014)
  • Nynorsk Irodalmi Díj (2021)
Image
A Wikimédia Commons tartalmaz Tore Renberg témájú médiaállományokat.

Tore Renberg (Stavanger vagy Norvégia, 1972. augusztus 3.[1][2][3] –) norvég író és zenész. Számos könyv szerzője különböző műfajokban, beleértve regényeket, novellákat és gyermekkönyveket, valamint film- és színpadi műveket is ír. Munkáit számos nyelvre fordították le.

Fiatalkora

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tore Renberg 1972-ben született Madlában, a norvégiai Stavanger olajfővárosának egyik külvárosában. Édesanyja, Mirjam Elisabeth Renberg, a norvég állami utakon dolgozott, édesapja, Jan Renberg pedig tanár és könyvelő is volt. Tore Renberg a Madlavoll általános iskolába és a Gosen középiskolába járt.

Már kiskorától fogva mély lelkesedést mutatott az irodalom iránt. Első rajongásai között szerepeltek a norvég mesék, Roald Dahl eposzai, C.S. Lewis és J. R. R. Tolkien fantasy művei. Renberg zene iránti megszállottsága már a kezdetektől fogva egyértelmű volt. Gyerekként nagymamája, Esther Elisabeth Ludvigsen tanította zongorázni, hegedűleckéket vett, és 13 évesen kezdett gitározni. Gyakran emlegette a Duran Durant tinédzserkori nagy kedvenceként. Egy időben a Frankie Goes To Hollywood rajongói klub tagja is volt. Sok időt szentelt a focizásnak a helyi Vidar csapatában (poszt: csatár).

Formálódási évek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Serdülőkorában Renberg elhagyta a fantázia és a mesék világát. 14 évesen megszállottja lett Sue Townsend(wd) The Diary of Adrian Mole című művének, és nem sokkal ezután olyan írók műveivel találkozott, mint Charles Dickens, Alexander Kielland és Tarjei Vesaas, akik mind inspirálták a fiatal írót. Ezzel egy időben a zene iránti érdeklődése a nyolcvanas évek egyre növekvő indie zenei színtere felé fordult, olyan előadókkal, mint a The Smiths, az Imperiet(wd) (később Thåström(wd)), a The Cure, deLillos(wd), a The Jesus & Mary Chain, a Depeche Mode, az R.E.M., a Japan, Nick Cave és a The Bad Seeds.

Renberg 1986. december 26-án írta első versét. A vers apja ivási szokásáról szólt, és Renberg azt mondta, hogy ezt a napot tekinti írói pályafutása kezdetének. A következő hónapokban szokássá vált verseket írni, és életének ebben a döntő időszakában olvassa el Renberg azt az egyetlen regényt, amelyet újra és újra elismétel, és amely élete megváltoztatója és fordulópontja volt: Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című művét. Az orosz klasszikus elolvasása után a tizennégy éves Tore Renberg ezt írta naplójába: „Író leszek”, és az elkövetkező években minden nap iskola után leült, hogy dalszövegeket, verseket és novellákat írjon.

Ezekben a formálódó években Renberg sok időt töltött szülővárosi színházában, a Rogaland Színházban is, ahol Torbjørn Egner(wd) Hakkebakkeskogen, Bugsy Malone és Charlie and the Chocolate Factory című darabjaiban játszhatott (ahol Willy Wonka-t alakította). A Gosen középiskola után Renberg a Stavanger Cathedral School (Kongsgård(wd)) gimnáziumba járt Stavanger(wd) városközpontjában. Itt részt vett mind az iskolai színházban, az Idun Karácsonyi vígjátékában (színházi rendezőként és színészként Shakespeare Szentivánéji álom című darabjában), mind az iskolai újságban, a Lille Mariusban, ahol irodalom-, film- és zenekritikusként dolgozott, és verseket is beküldött. A Kongsgårdban Renberg számos radikális és szabadgondolkodású személyiséggel találkozott, akik nagy hatással voltak rá, köztük a (hírhedt) norvég kommunistával, Aslak Sira Myhrével(wd). A gimnáziumba járása alatt Renberg folytatta az írást. 1989-ben benyújtotta első verseskötetét több norvég kiadónak, de elutasító leveleket kapott. Ez a következő években évente négyszer történt.

A gimnázium után Renberg Bergenbe költözött tanulni. Fiatal irodalom szakos hallgatóként a tengerparti városban mélyen belemerült Marcel Proust műveibe. Az eltűnt idő nyomában című művében szakdolgozatot írt a nevek használatáról. Emellett filozófiát is tanult, és mélyen érdekelte Jacques Derrida és Hegel művei. Bergenben Renberg találkozott mára régi barátjával és kollégájával, Karl Ove Knausgårddal, amint arról Knausgård Min kamp (Harcom) című művében beszámol. Együtt írtak, beszélgettek, ittak, koncertekre jártak, és a diákrádiónak és a diákújságnak dolgoztak. Mindketten osztoztak az írói pályáról szőtt álmokban és vágyakban, és szokásukban állt egymás irodalmi műveit olvasni.

Tore Renberg irodalomkritikusként dolgozott, és továbbra is számos norvég kiadónak küldött kéziratokat, sikertelenül. Egészen 1995-ig, amikor a befolyásos szerkesztő, Geir Gulliksen(wd) felfedezte a Tiden Norsk Forlagnál.

Irodalmi karrier

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Renberg első könyve, a Sovende floke, Linn Ullmann kritikus és író kritikai elismerését kapta, és a könyv elnyerte a Tarjei Vesaas Első Könyv díjat.

Az elkövetkező években Renberg küzdött a saját hangjának megtalálásáért, és kísérleti műveket publikált, mint például a groteszk regény, a Renselse (Megtisztítás) (1998), amely egy vallási tömeggyilkosról szól, és a vadul spekulatív sci-fit, az En god tid (2000), amely egy jövőről szóló regény, amelyet állítólag Tore Renberg írt 1926-ban.

Az irodalmi áttörés akkor következett be, amikor Renberg ismerősebb, és számára veszélyesebb anyagokra kezdett támaszkodni. 2003-ban adta ki Mannen som elsket Yngve című regényét. Ez egy realisztikus regény, amely Renberg szülővárosában játszódik, és a főszereplő a Stavangeri Cathedral iskolába jár. A regény egy adott kort és érzékenységet ragad meg, a főszereplő, Jarle Klepp pedig mára közismert név Norvégiában. A könyv 150 000 példányban kelt el, 7 nyelvre fordították le, és film is készült belőle (Szerettem másképp is, rendező: Stian Kritiansen). Azóta Renberg további négy könyvet írt Jarle Kleppről, amelyek közül a legelismertebb az erősen önéletrajzi ihletésű Kompani Orheim, amely mára modern norvég klasszikussá vált, és amelyben az író közel 500 oldalon keresztül dolgozza fel első, 1986-os versének témáját; apja alkoholizmusát.[4]

2011-ben jelent meg a På fest hos litteraturen című esszé- és előadásgyűjtemény, amelyben Renberg az olvasás örömeit kutatja, bemutatva néhány legnagyszerűbb olvasmányélményét: Honoré de Balzac, Selma Lagerlöf és Halldór Laxness műveit.

2013 őszén jelentős fordulat következett be Renberg írói pályafutásában: megjelent az epikus neo-noir, a Vi ses i morgen (Holnap találkozunk), amelyet a kritikusok „remekműnek”, „trófeának” és „empátiával teli thrillernek” neveztek.

Renberg számos gyermekkönyvet írt.

Könyvei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • 1995: Sovende floke (rövidpróza)
  • 1996: Matriarkat (regény)
  • 1996: Sinus i Sinus (gyerekregény) – illusztrálta Per Dybvig(wd)
  • 1997: Mamma, pappa, barn (próza)
  • 1997: Sinus i blinde (gyerekregény) – illusztrálta Per Dybvig
  • 1998: Renselse (novel)
  • 1999: Hando. Kjendo. Søndag. (gyerekregény) – illusztrálta Kim Hiorthøy(wd)
  • 2000: En god tid (regény)
  • 2000: Hando. Kjendo. Torsdag. (gyerekregény) – illusztrálta Kim Hiorthøy
  • 2001: Varmelager fem (próza/kollázs)
  • 2002: Trillefolket. Hva hendte med Kajartan?(gyerekregény) – illusztrálta Per Dybvig
  • 2006: Farmor har kabel-TV / Videogutten (két regény egy könyvben)
  • 2009: Sovende floke og tidligere tekster 1987-1995 (átdolgozott prózai kiadás)
  • 2010: Gi gass, Ine (gyerekregény) – illusztrálta Øyvind Torseter(wd)
  • 2011: He he, Hasse (gyerekregény) – illusztrálta Øyvind Torseter
  • 2011: Sonny (játék)
  • 2012: På fest hos litteraturen (előadássorozat 2009-től)
  • 2013: Vaffelmøkk (gyerekregény) – illusztrálta Øyvind Torseter
  • 2015: Femti flotte år med Frode Kommedal (játék)
  • 2016: Du er så lys (regény)
  • 2016: Jenny (gyerekregény) – illusztrálta Lene Ask(wd)
  • 2019: Ingen tid å miste (regény)
  • 2020: Tollak til Ingeborg (regény)
  • 2023: Lungeflyteprøven. Forsvar for en ung kvinne som var mistenkt for spedbarnsdrap (regény)
  • 2024: Aktivisten. Et essay om Christian Thomasius og hans tid (esszé)
  • 2024: Lorden (regény)

Jarle Klepp sorozat:

  • 2003: Mannen som elsket Yngve (regény)
  • 2005: Kompani Orheim (regény)
  • 2008: Charlotte Isabel Hansen (regény)
  • 2009: Pixley Mapogo (regény)
  • 2011: Dette er mine gamle dager (regény)

Teksas sorozat:

  • 2013: Vi ses i morgen (regény)
  • 2014: Angrep fra alle kanter (regény)
  • 2017: Skada gods (regény)
  • 2021: Assalamu alaikum (regény)

Magyarul megjelent

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Szerettem másképp is (Mannen som elsket Yngve) – L'Harmattan, Budapest, 2009 · ISBN 9789632361451 · Fordította: Ambrus Orsolya
  • Mégis van apám (Kompani Orheim) – L'Harmattan, Budapest, 2012 · ISBN 9789632365046 · Fordította: Ambrus Orsolya
  • Charlotte Isabel Hansen (Charlotte Isabel Hansen) – L'Harmattan, Budapest, 2014 · ISBN 9789632368160 · Fordította: Ambrus Orsolya
  • Holnap találkozunk (Vi ses i morgen) – L'Harmattan, Budapest, 2017 · ISBN 9789634143048 · Fordította: Ambrus Orsolya
  • Taposs bele, Ine (Gi gass, Ine) – L'Harmattan, Budapest, 2021 · ISBN 9789634147077 · Fordította: Szilágyi Orsolya · Illusztrálta: Øyvind Torseter(wd)

Díjai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • 1996 Tiden-díj
  • 1996 Tarjei Vesaas Első Könyv Díja
  • 1998 Henrik Steffens Alapítvány, Németország
  • 2004 Siddis-díj
  • 2005 NRK P2 Hallgatói Díj
  • 2008 Norvég Könyvkereskedők Díja
  • 2008 Stavanger Megye Kulturális Díja
  • 2008 Stavanger kommunes kulturpris
  • 2010 Norvég Kulturális Tanács Díja
  • 2014 Stavanger Aftenblads Kulturális Díja
  • 2014 Stavanger Aftenblads kulturpris

Egyéb tevékenységek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Renberg színházi darabokat és filmforgatókönyveket is írt:

  • Kompani Orheim, film 2012, a regény alapján
  • Video Boy, rövidfilm-forgatókönyv 2011, a regény alapján
  • Sonny, musical librettója, Rogaland Theatre 2011, dalszöveg és zene: Kaizers Orchestra
  • Jeg reiser alene, filmforgatókönyv 2010, a Charlotte Isabel Hansen című regénye alapján
  • Mannen som elsket Yngve, filmforgatókönyv 2008, a regény alapján
  • The Thousandth Heart, ifjúsági és gyermekszínházi darab, Rogaland Theatre 2007, zene: Janove Ottesen(wd)
  • The Spider Party, rövidfilm-forgatókönyv 2006
  • Alt For Egil, filmforgatókönyv 2004

Renberg kritikusként és a Leseforeningen című műsor műsorvezetőjeként dolgozott. Renberg zenész, és több zenekarban is játszott. Az egyik a Lemen, Tore Renberg énekessel és Karl Ove Knausgård dobossal. 1994 és 1995 között léteztek, és két koncertet adtak. A Lemen 2014 őszén újraalakult, és négy koncertet adott Renberg új regényének, az Angrep fra alle kanter-nek a turnéja keretében.

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. május 12.
  2. ↑ "Babelio" (francia nyelven).
  3. ↑ "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 18.
  4. ↑ https://www.nrk.no/ytring/hold-om-hverandre-1.16133596. NRK.no

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tore Renberg című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tore_Renberg&oldid=29387890”