Zsitva
| Zsitva | |
 | |
| Az Öreg-Zsitva Zsitvatőnél | |
| Közigazgatás | |
| Országok | Szlovákia |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 99 km |
| Forrásszint | 700 m |
| Vízhozam | 5,05 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 1244 km² |
| Forrás | Szlovákia, Pálosnagymező közelében |
 é. sz. 48° 27′ 06″, k. h. 18° 33′ 38″48.451790°N 18.560562°E | |
| Torkolat | Nyitra |
| é. sz. 47° 50′ 34″, k. h. 18° 07′ 41″47.842800°N 18.128100°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zsitva témájú médiaállományokat. | |
A Zsitva (szlovákul: Žitava) a Nyitra bal oldali mellékfolyója Szlovákiában. Hossza 99 km. Jobbparti mellékága többek között a Dervence-patak, balparti mellékágai többek között a Sirocsina-patak és a Tildi-patak.
Az Újbányai-hegység egy részének (Veľká Ostra környéke) vulkáni kőzeteiből ered az egykori Bars vármegyében és Aranyosmarótnál ér le a harmadidőszaki dombvidékre, ahol felveszi a Tribecs-hegység délkeleti oldaláról lefutó patakokat. Árvízi időszaka tavasszal és június végén van. Verebély a Zsitva átkelőhelyét védte.
Völgye széles, lefolyása középszakasz jellegű. A Garam-menti hátság nyugati peremén halad, majd Ógyalla (Hurbanovo) közelében torkollik a Nyitrába ami a Vág (Vah) folyóval egyesülve továbbítja vizét Komárom fölött a Dunába.
Korábban sokan foglalkoztak völgyében az aranymosással. A folyamszabályozások következtében napjainkban Martosnál torkollik a Nyitrába, míg korábban Zsitvatőnél ömlött a Dunába. Ezt a szakaszt Öreg-Zsitvának nevezik.
Hoffmann István helynévelemzése szerint nincs okunk azt feltételezni, hogy a Zsitva alsó völgyében a magyarság bármilyen ott élő más nyelvű népességre települt volna rá.[1]
A török háborúk után az elnéptelenedett területekre megindult népmozgás hatására a Zsitva völgyében mélyen délre húzódott a szlovák–magyar nyelvhatár.[2] A folyó torkolatánál kötötték meg 1606. november 11-én II. Rudolf császár és a török szultán között az úgy nevezett Zsitvatoroki békét.[3]
A Zsitva folyó neve minden kétséget kizáróan szláv eredetű. Legkorábbi előfordulásai még eredeti szláv alakját mutatják: Sitoua, Sytoua, Sitouua és [zsitova] ejtésre utalnak. Az etimológiai irodalom egyöntetű állásfoglalása szerint a víznév az ősszlávi žito ’gabona’ köznévre vezethető vissza.[4] A Zsitva neve a helynév-rekonstrukciós vizsgálat szerint a folyónak éppen a Verebély és Marót közötti részén mint szakasznév keletkezhetett, mivelhogy a folyónak ez a térsége volt csak alkalmas a gabonatermelésre, a feljebb fekvő erdős, hegyes és az alsó mocsaras részen ez a kultúra legfeljebb csak jóval később honosodhatott meg.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Hoffmann István 2019: Ómagyar kori helynévmintázatok a Zsitva völgyében. Helynévtörténeti Tanulmányok 15, 49-88. (74)
- ↑ Branislav Varsik 1990: Slovanské (slovenské) názvy riek na Slovensku. Bratislava, 50.
- ↑ Czuczor Gergely, Fogarasi János (1874). A magyar nyelv szótára 6. kötet. Budapest: Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Társulat. 1268. o.
- ↑ Hoffmann István. "Ómagyar kori helynévmintázatok a Zsitva völgyében" (PDF). unideb.hu. Hozzáférés: 2022. április 17.
- ↑ Hoffmann István (2020). "Adat és elmélet a Kárpát-medence korai ómagyar kori nyelvi viszonyainak vizsgálatában". Magyar Nyelv. 116 (4): 395.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Jozef Trubíni 2016: História požitavských mlynov. Vráble.
- P. Bednár – M. Ruttkay 1993: Vývoj stredovekého osídlenia na území horného Požitavia. Slovenská archeológia 41, 353–365.
- M. Ruttkay – J. Ruttkayová 1992: Pokračovanie prieskumu horného Požitavia. AVANS 1990, 91–93.
- Ruffy Pál 1901: Bars vármegye gazdasági leírása. Budapest.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Mária Bizubová 2026: Dolinou Žitavy v čase. Krásy Slovenska 103/5-6, 68-71
- A Wikimédia Commons tartalmaz Zsitva témájú kategóriát.
