| dbo:abstract
|
- <api batchcomplete="">Az Apollo𠄴 az amerikai Apollo-program űrhajósok nélküli negyedik repülése, a holdrakéta első tesztje. Ennek keretn először indították a Saturn V óriásrakétát (amely kés a köznapi nyelvbe holdrakétaként került bele) és pr༻álták ki valós körülmények között annak vadonatúj fejlesztésű S-IC jelű első fokozatát, illetve a műkési elvn is forradalmian új S-II és S-IVB jelű második és harmadik fokozatát. Szintén először használták a starthoz az új 39A indítóállást, a hernyótalpas szállítójárművet, a mobil indítótornyot, az összeszereléskor a VAB-csarnokot és mindazt az infrastruktúrát, amelyet a holdprogram céljaira hoztak létre, hogy óriásrakétákat indíthassanak a Hold felé. A NASA kialakított egy repülési sorrendet, amelynek repüléseit betűkkel jelölte meg. Az Apollo𠄴 lett az első betűvel jelölt, A típusú repülés, vagyis az űrhajó automata üzemmn végrehajtott pr༻ája a Saturn V rakétával.A repülés célja az volt, hogy igazolják a Saturn V megfelelőségét, a rakéta és űrhajó(k) szerkezeti integritását és repülési készségét, a harmadik rakétafokozat leállíthatóságát és újraindíthatóságát a világűrben. Összesen t ezer méréssel kívánta a NASA alátámasztani a rakéta és az űrhajó műkőképességét. Érdekes m༽on a tesztet is teszttel erősítették meg, a műkőképes SA rakéta és CSM űrhajó startjának előkészítését megelőzte egy életnagyságú és szerelhető rakétamakett (nem repképes, de minden más dimenziójn és funkciójn, pl. csatlakozók elhelyezésn élethű utánzat), az AS összeszerelése és indítóállásban a startra való felkészítése, amellyel a repülés előtt kiküszཫöltek a startot esetleg érintő minden problémát. A rakéta kipr༻álásán túl a teszt másik célja volt, hogy az űrhajót is teszteljék. A repülésre felkészített CSM űrhajó az Apollo𠄱 katasztr༿ájának tapasztalatai alapján már némileg átalakított Block I változat volt, amelynek egyik fő ismérveként kapott egy új fejlesztésű hőpajzsot is. A tervek szerint a rakétával felbocsátják az űrhajót, amely két keringésnyi időt töltött volna Föld körüli pályán, majd az S-IV újbóli beindításával sebességet és magasságot nyertek volna, majd egyfajta ún. meghajtott leszállással, azaz a légkörbe lépés pillanatáig tov gyorsítva az űrhajót a holdi visszatérési sebességet megközelítve érte volna el a Földet az űrhajó, kitéve a hőpajzsot az effajta manőver fokozott hőterhelésének.A startra 1967. november 9-én került sor. Reggel 7:00-kor (12:00 UTC) startolt az űrhajó Cape Kennedy 39A indítóállásáról. Az eseményre a programban jelentős teljesítményt nyújtó összes dolgozót meghívták vendégként. A start tökéletes volt; a rakéta mindhárom fokozatának tervszerű műkése végén egy kb. 185 km pályamagasságú, közel körpályára állt az Apollo űrhajó. Két keringésnyi ideig rendszerellenőrzés zajlott le, majd beindították az S-IVB hajtóművét újra és a harmadik keringés pályamagasságát extrém m༽on megemelték. A manőver végén leválasztották a rakétafokozatot, majd még az űrhajó saját SPS hajtóművével is gyorsítottak, tov emelve a magasságot. Végül a Föld felé fordították az űrhajó orrát és megkezdték a leszállást. A légkör peremét kb. 40 000 km/h sebességgel érte el a parancsnoki egység, majd letesztelve a hármas mentᔞrnyő-rendszert is, problémamentesen leszállt a rá várakozó USS Bennington repülőgép-hordozó közeln, a kijelölt célponttól 16 km távolságban, a Csendes-ánon. (hu)
- <api batchcomplete="">Az Apollo𠄴 az amerikai Apollo-program űrhajósok nélküli negyedik repülése, a holdrakéta első tesztje. Ennek keretn először indították a Saturn V óriásrakétát (amely kés a köznapi nyelvbe holdrakétaként került bele) és pr༻álták ki valós körülmények között annak vadonatúj fejlesztésű S-IC jelű első fokozatát, illetve a műkési elvn is forradalmian új S-II és S-IVB jelű második és harmadik fokozatát. Szintén először használták a starthoz az új 39A indítóállást, a hernyótalpas szállítójárművet, a mobil indítótornyot, az összeszereléskor a VAB-csarnokot és mindazt az infrastruktúrát, amelyet a holdprogram céljaira hoztak létre, hogy óriásrakétákat indíthassanak a Hold felé. A NASA kialakított egy repülési sorrendet, amelynek repüléseit betűkkel jelölte meg. Az Apollo𠄴 lett az első betűvel jelölt, A típusú repülés, vagyis az űrhajó automata üzemmn végrehajtott pr༻ája a Saturn V rakétával.A repülés célja az volt, hogy igazolják a Saturn V megfelelőségét, a rakéta és űrhajó(k) szerkezeti integritását és repülési készségét, a harmadik rakétafokozat leállíthatóságát és újraindíthatóságát a világűrben. Összesen t ezer méréssel kívánta a NASA alátámasztani a rakéta és az űrhajó műkőképességét. Érdekes m༽on a tesztet is teszttel erősítették meg, a műkőképes SA rakéta és CSM űrhajó startjának előkészítését megelőzte egy életnagyságú és szerelhető rakétamakett (nem repképes, de minden más dimenziójn és funkciójn, pl. csatlakozók elhelyezésn élethű utánzat), az AS összeszerelése és indítóállásban a startra való felkészítése, amellyel a repülés előtt kiküszཫöltek a startot esetleg érintő minden problémát. A rakéta kipr༻álásán túl a teszt másik célja volt, hogy az űrhajót is teszteljék. A repülésre felkészített CSM űrhajó az Apollo𠄱 katasztr༿ájának tapasztalatai alapján már némileg átalakított Block I változat volt, amelynek egyik fő ismérveként kapott egy új fejlesztésű hőpajzsot is. A tervek szerint a rakétával felbocsátják az űrhajót, amely két keringésnyi időt töltött volna Föld körüli pályán, majd az S-IV újbóli beindításával sebességet és magasságot nyertek volna, majd egyfajta ún. meghajtott leszállással, azaz a légkörbe lépés pillanatáig tov gyorsítva az űrhajót a holdi visszatérési sebességet megközelítve érte volna el a Földet az űrhajó, kitéve a hőpajzsot az effajta manőver fokozott hőterhelésének.A startra 1967. november 9-én került sor. Reggel 7:00-kor (12:00 UTC) startolt az űrhajó Cape Kennedy 39A indítóállásáról. Az eseményre a programban jelentős teljesítményt nyújtó összes dolgozót meghívták vendégként. A start tökéletes volt; a rakéta mindhárom fokozatának tervszerű műkése végén egy kb. 185 km pályamagasságú, közel körpályára állt az Apollo űrhajó. Két keringésnyi ideig rendszerellenőrzés zajlott le, majd beindították az S-IVB hajtóművét újra és a harmadik keringés pályamagasságát extrém m༽on megemelték. A manőver végén leválasztották a rakétafokozatot, majd még az űrhajó saját SPS hajtóművével is gyorsítottak, tov emelve a magasságot. Végül a Föld felé fordították az űrhajó orrát és megkezdték a leszállást. A légkör peremét kb. 40 000 km/h sebességgel érte el a parancsnoki egység, majd letesztelve a hármas mentᔞrnyő-rendszert is, problémamentesen leszállt a rá várakozó USS Bennington repülőgép-hordozó közeln, a kijelölt célponttól 16 km távolságban, a Csendes-ánon. (hu)
|
.jpg){kind=link}
