Pabonka remetelak
| Pabonka remetelak | |
 | |
| Település | Napernyő-hegy, Lhásza, Tibet |
| Ország |  Kína |
| Vallás | buddhizmus |
| Irányzat | Gelugpa |
| Építési adatok | |
| Típus | kolostor |
| Építés kezdete | 7. század |
| Építtető | Szongcen Gampo |
| Mai rendeltetése | ma a Szera kolostor része |
| Elhelyezkedése | |
 Pabonka remetelak
Pozíció Kína térképén
| |
 é. sz. 29° 43′ 11″, k. h. 91° 07′ 06″29.719722°N 91.118333°EKoordináták: é. sz. 29° 43′ 11″, k. h. 91° 07′ 06″29.719722°N 91.118333°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pabonka remetelak témájú médiaállományokat. | |
| A sorozat témája Tibeti buddhizmus |
|---|
 |
|
Gyakorlatok és szintek
|
|
Történelem és áttekintés
|
A Pabonka remetelak (tibeti: Pha bong kha) vagy Pabonka elvonulási helyszín,[1] egy történelmi helyszín, amely ma a Szera kolostor részét képezi, a Lhászától 8km-re lévő Nyang bran-völgyben, a Napernyő-hegy (tibeti: Dbu gdugs ri) lankái között.
A helyszín, amelyet Szongcen Gampo alapított a 7. században, jelenleg a Szera kolostor legnagyobb és legfontosabb remetelakja, és egyben innen szoktak indulni a zarándokok a Szera-hegy körbejárására (Sze ra’i ri ’khor).
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A több mint 1300 éves helyszín története egészen Szongcen Gampoig nyúlik vissza, aki a Tibeti Birodalom alapítója volt. Ez az épület az elsők között volt, amelyet az uralkodó a letelepedése után épített Lhásza területén a 7. század környékén.[2] Legelőször kastélyként vagy erődítményként használták, a Tibeti Évkönyvek szerint a Pabonkát később kolostorrá alakították, feltehetően a második nagy buddhista király, Triszong Decen idejében. Decen, a guru rinpocsével és a Tibeti Birodalom első hét szerzetesével együtt a remetelakot használták meditációikhoz és a létesítmény Tibet egyik legkorábbi kolostorai közé került be, feltehetően megelőzte még a Dzsokhang kolostort is.[2] Az eredeti kilenc emeletes kolostor egy részét elpusztította Langdarma király 841-ben egy a buddhista kolostorok lerombolását célzó hadjárata során. A 11. században két emeletes épületet húztak fel a helyére, amely kétszáz szerzetes elszállásolására volt alkalmas.[2][3]
Congkapa (1357–1419) remeteként élt a helyszínen, majd tudományos intézmény alakult a létesítményben. Az 5. dalai láma állítólag nagyon kedvelte ezt a helyszínt és építtetett egy felső szintet a Pabonkához.[2][3]
1959-előtt a Pabonka a Szera kolostortól függetlenül működött,[4] 1960 és az 1980-as évek közepe között kínai irányítás alatt volt, majd a Szera kolostorhoz került, amelynek a szerzetesei felújították és folytatták a helyszíni hagyományokat.
Egyházi szerkezet
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Rigszum Gonpo templom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a templom a sok szentélyéről ismert, illetve a kék színű, faragott mantrájára a bejáratnál, amelynek jelentése „Áldás a lótuszban lévő ékszerre”.[2] A kínai kulturális forradalom idején sok kő relikviát ástak el, amelyet a Szera kolostor szerzetesei a javítási munkálatok során kiástak és helyreállítottak.[2] A templom központi szentélye Csenrezig, Dzsampeljang és Csana Dordzse személyeinek állít emléket, akiket úgy is neveznek, hogy a „Rigszum Gonpo háromság”. A templom is innen kapta a nevét[2]
Pabonka Potrang
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Pabonka Potrang épület első emeletét egy sziklahalom tetejére ültették. A második szintjén található a híres gyülekező terme, amelynek falán a jelenlegi apát egy fényképe lóg. Az egyik oszlop mögött bújik meg Csenrezig szobra.[2] A belső kápolnában ki van állítva üvegvitrinben egy imakendőbe tekert tengeri kagyló (kathak). A szomszéd szobában van egy négyoszlopos Kasima Lhakhang, amelyet három király, a feleségeik és különböző neves lámák szobrai díszítenek.[2] A dalai láma látogatásainak szánt tetőrészen áll Demcsok istenség szobra. Innen a hegyoldalra panoráma látvány tárul Lhásza irányába.
Palden Lhamo barlang
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A remetelaktól felfelé a hegyoldalon található a Palden Lhamo barlang, amely korábban Szongcen Gampo is használt a meditációs gyakorlatai helyszíneként.[2] A barlangban ma Szongcen Gampo és feleségeinek szobrai állnak. A sziklafal oldalába vésték Palden Lhamo, védőistennő alakját.
Dzsasza Potrang
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A 108 csörten (sztúpa) közelében álló Dzsasza Potran a kolostor egyik jelentős építménye,[5] amelyet okkersárga téglából építettek Szongcen Gampo felesége, Vencseng hercegnő tiszteletére. Az épület felső szintjén a kápolnában kapott helyet a szobra a jobb oldalon Thonmi Sambhota tibeti filozófus szobrával egyetemben, aki állítólag ebben a remetelakban alkotta meg a tibeti ábécét.[2] A földszinten kapott helyet Congkapa öt megtestesülésének és különböző gyógyító buddháknak a szobra.[2]
Hagyományok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A remetelak hagyományosan évente vagy havonta ismétlődő szertartásos körmenetek egyik állomásának a helyszíne. Ezek közül a legjelentősebb évenkénti események (legalábbis a világi emberek számára) a hatnapos (háromszor két nap) Avalókitésvara böjtszertartás, amely a tibeti újévkor (Loszár) szoktak tartani, a 16 napos (8-szor két napos) Avalókitésvara böjt a tibeti holdnaptár negyedik hónapjában, illetve a zarándoklat a hatodik hónap negyedik napján.[6]
Galéria
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Congkapa egy ideig a Pabonka elvonulási helyen élt
Csörtenek és kilátás Lhásza irányába
Pabonka Potrang - a bal oldalon
A Vencseng hercegnő tiszteletére épült Dzsasza Potrang (jobbra)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Gyurme Dorje (1999). Tibet Handbook with Bhutan (2nd ed.). Bath, UK: Footprint Handbooks. 122. o. ISBN 978-1-900949-33-0.
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Mayhew, B., Kelly, R., Vincent, J. Tibet. Lonely Planet Country Guides. 135–137. o. ISBN 978-1-74104-569-7.
{{cite book}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - 1 2 Gyurme Dorje (1999). Tibet Handbook with Bhutan (2nd ed.). Bath, UK: Footprint Handbooks. 123. o. ISBN 978-1-900949-33-0.
- ↑ Dowman 91988), p. 65.
- ↑ Cook, E. (1997). The Stupa: sacred symbol of enlightenment. Dharma Press, University of Michigan. 246. o. ISBN 978-0-89800-284-3.
- ↑ The Tibetan and Himalayan Library
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Gyurme Dorje. (1999). Footprint Tibet Handbook with Bhutan. 2nd Edition. Footprint Handbooks Ltd., Bristol, England. ISBN 1-900949-33-4. In USA published by NTC/Contemporary Publishing. Chicago. ISBN 0-8442-2190-2.
- Dowman, Keith. (1998). The Power-places of Central Tibet: The Pilgrim's Guide. Routledge & kegan Paul, London. ISBN 0-7102-1370-0
