Ugrás a tartalomhoz

Metz Rezső

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Metz Rezső
Image
SzületettMetz Rudolf
1861. május 11.
Budweis, Csehország
Elhunyt1943. október 21. (82 évesen)
Piliscsaba, Magyar Királyság
Állampolgárságamagyar
Házastársa
  • Adele Auguste Maria Miller (–1932)
  • Szalay Margit Berta Anna (1932–1943)
Gyermekeihárom gyermek
SzüleiAlexander von Metz
Foglalkozásakatona
IskoláiTheresianum Katonai Akadémia (1875–1879)
Kitüntetéseilásd kitüntetései
Katonai pályafutása
OrszágImage Osztrák–Magyar Monarchia
FegyvernemCsászári és Királyi Hadsereg (gyalogság)
Szolgálati ideje1879–1919
Rendfokozataaltábornagy
Egysége
Háborúi, csatáielső világháború
Image
A Wikimédia Commons tartalmaz Metz Rezső témájú médiaállományokat.

Vitéz lovag spondalungai Metz Rezső (eredetileg Rudolf, teljes neve németül: Rudolf Ritter Wendelin Adolf Edler[* 1] Metz von Spondalunga, Budweis, Csehország, 1861. május 11. – Piliscsaba, 1943. október 21.) osztrák–magyar katonatiszt, altábornagy, a Mária Terézia-rend lovagkeresztjének birtokosa, a vitézi rend tagja, Piliscsaba díszpolgára. Katonatisztként az első világháborúban a keleti fronton harcolt, és nagy érdemei voltak a központi hatalmak gorlicei áttörésében.

Katonacsaládból származott, maga is hatéves korától a Sankt Pölten-i katonai kollégiumban tanult, majd tanulmányait a morvafehértemplomi katonai főreáliskola és a bécsújhelyi (Wiener Neustadt-i) Theresianum Katonai Akadémia hallgatójaként folytatta. Az iskola elvégzését követően 1879-ben hadnaggyá avatták, majd a budapesti 32-es gyalogezredhez került, ahol az elkövetkező huszonnégy évben szolgált. 1903-ban már őrnagyi rangban zászlóaljparancsnokká nevezték ki a szolnoki cs. és kir. 68. gyalogezredhez, majd 1905-ben a 23. tábori vadászzászlóalj parancsnoka lett. 1908. május 1-jétől alezredes, 1911-től ezredesként a győri 19. gyalogezred parancsnoka lett, és 1914-ben egységével részt vett a galíciai harcokban.

1915-ben vezérőrnagy és a 23. gyalogdandár parancsnoka. Kiemelkedő szerepet játszott az 1915. május 2–5-i gorlicei áttörésben: a feljebbvalói utasításaival szemben tüzérségét egy keskeny sávra koncentrálva katonái sikeresen elfoglalták az orosz védelem egyik kulcspozícióját jelentő Pustki-hegyet, majd pedig saját kezdeményezésből bevetve tartalékait, hozzájárult a siker teljes kiaknázásához. 1916-ban hadosztályparancsnokként sikeresen helytállt a Bruszilov-offenzíva, majd a Kerenszkij-offenzíva feltartóztatásában, amiért kiérdemelte a Tiszti Arany Vitézségi Érmet. 1918-ban altábornaggyá nevezték ki és néhány hónapig Herszon városának katonai parancsnoka volt.

A háború befejezésével nyugállományba vonult. A gorlicei áttörésben játszott szerepéért 1921-ben megkapta a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. 1929-ben a vitézi rend tagjává avatták. 1943. október 21-én hunyt el Klotildligeten, nyughelye a piliscsabai temetőben található, melyet 2006. szeptember 9-én katonai tiszteletadás mellett a Nemzeti sírkerthez tartozó temetkezési hellyé nyilvánítottak.

Élete

[szerkesztés]

Ifjúsága és korai pályafutása

[szerkesztés]

Rudolf Wendelin Adolf Edler von Metz 1861. május 11-én született Budweisben (ma České Budějovice)[1], Alexander Edler von Metz(wd) és Wilhelmine Frederike Grünwald[2] hét gyermekének egyikeként. Ősei Elzász–Lotaringiából származnak, a család nemessége a középkorból eredeztethető, a 16. században telepedtek le Ausztriában. Metz ősei között több katonatiszt is található, apja, Alexander von Metz fia születésekor a Budweisban állomásozó 1. tiroli vadászezredben („Kaiserjäger” – Császárvadászok) szolgált őrnagyi rangban. Ugyanezen egységgel vett részt az 1866-os porosz–osztrák–olasz háború itáliai hadműveleteiben, ahol kitüntette magát az 1866. július 11-i, Spondalunga melletti harcokban. Az 1879-től tábornoki rangot viselő katonatiszt 1883-ban vonult nyugállományba. Hozzá kötődött a család nemesi előneve (spondalungai).[3][4]

Rudolfot is egyértelműen a katonai pálya felé irányította az apja, és a hatéves ifjút beíratta a Sankt Pölten-i katonai kollégiumba, ahol tízéves koráig tanult. Ezt követően 1871–1875 között a morvafehértemplomi (Mährisch Weißkirchen, ma: Hranice na Moravě) katonai főreáliskola, majd 1875–1879-ig a bécsújhelyi (ma Wiener Neustadt) Theresianum Katonai Akadémia hallgatója volt. Az iskola elvégzését követően 1879-ben hadnaggyá avatták, majd a budapesti 32-es Estei Ferenc Ferdinánd (1888-tól Mária Terézia) gyalogezredhez került, ahol az elkövetkező huszonnégy évet töltötte több szolgálati helyen: Budapest, Piliscsaba és a boszniai Bilek.[5][6] Szolgálati lapjai szerint tökéletesen beszélt németül, meglehetősen jól franciául, a szolgálati igényeknek megfelelően magyarul, olaszul és szükségképpen románul is.[7] 1884. november 1-jén főhadnaggyá léptették elő, majd 1891. május 1-jétől másodosztályú, 1894. május 1-jétől első osztályú századosi rendfokozatot viselt. Katonai karrierje ígéretes jövőt ígért számára, feladatait felettesei megelégedésére látta el, megbízott, majd tényleges századparancsnok, megbízott zászlóaljparancsnok volt, de oktatói tevékenységet is folytatott: az ezred tanfolyamain tiszteket képzett és altisztekkel foglalkozott. Ugyanezen idő magánéletében is jelentős változásokat hozott. Feleségül vette Adele Auguste Maria Millert, egy tengerészkapitány lányát, akitől 1890-ben egy fia született, Rudolf August Viktor von Metz.[3][8][9]

1903. november 1-jétől immár őrnagyi rangban zászlóaljparancsnokká nevezték ki a szolnoki cs. és kir. 68. Reicher gyalogezredhez, majd 1905-ben a 23. tábori vadászzászlóalj parancsnoka lett. 1908. május 1-jétől alezredesként szolgált. 1911-ben ezredessé léptették elő és beosztását tekintve a győri 19. Ferenc Ferdinánd gyalogezred parancsnoka lett,[10] munkatársai és katonai feljebbvalói elismeréssel tekintettek tevékenységére.[3][11] 1912 elején az ezredet áthelyezték, a Metz vezette törzskar és az ezred II. zászlóalja Tolmeinbe (ma: Tolmin, Szlovénia) került, az I. zászlóalj állomáshelye Sesanába (ma: Sežana, Szlovénia), a IV. zászlóalj Karfreitbe (ma: Kobarid, Olaszország) került át. át. A III. zászlóalj és a tartalék-kiképző zászlóalj továbbra is Győrben maradt az ezred hadfogadó parancsnokságával egyetemben. Az átszervezéssel kapcsolatos feladatokat az ezredes sikeresen ellátta, az egység a különböző hadgyakorlatokon is sikeresen szerepelt. 1913 szeptemberében az ezred egyik éles lőgyakorlatán baleset érte, amikor megbokrosodott lova ledobta őt, azonban komolyabb sérülések nélkül megúszta az esetet az ezredkürtös, Kostka Tivadar közbeavatkozásának köszönhetően, aki kimentette felettesét a veszélyes szituációból.[12]

1913 októberében számos tiszttársával együtt részt vett az 1813-as lipcsei csata századik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozaton, amelynek főünnepségét Lipcsében tartották, ahol Metz vezette a 19. gyalogezred küldöttségét. Ebben a minőségében bemutatták II. Vilmos német császárnak is. Ugyanebben az évben, november 15-i rendeletében az uralkodó lovagi címet adományozott számára, az ezredes nemesi előnevének Spondalunga helységét választotta, apja katonai sikerének színhelyét.[3][13]

Az első világháborúban

[szerkesztés]
Image
A Pustki-hegy látképe napjainkban Łużna felől
Image
Metz vezérőrnagy
Image
Metz tábornok szemleúton adjutánsával, Ladstätter főhadnaggyal a keleti fronton

Az első világháború kitörését követően Metz a 19. gyalogezred parancsnokaként a galíciai hadszíntéren esett át a tűzkeresztségen, ahova 1914. augusztus 13-án indultak el, kirakó állomásuk a mai Rzeszów volt.[14] Az ezred a 65. gyalogdandár részeként (parancsnoka Konrad von Essler) részt vett az 1914. augusztus 23–25-i kraśniki csatában, a Lublin felé való osztrák–magyar előrenyomulásban, majd az orosz túlerő elől való visszavonulásban a San folyó mögé. 1914 októberében a 23. cs. és kir. gyalogdandár parancsnokává nevezték ki, mely pozícióban a krakkói I. hadtest részeként részt vett az Ivangorod körüli harcokban. 1915 elejétől már mint vezérőrnagy vezette a dandárt, amely a VI. hadtest részeként (parancsnoka Arthur Arz von Straussenburg altábornagy) részt vett a központi hatalmak 1915-ös támadó hadműveleteiben. A frontnak a 12. gyaloghadosztályhoz (parancsnoka Paul Kestřanek altábornagy) tartozó, a Staszkówa–Pustki magaslat–Gorlice–Lekowától délnyugatra eső szakaszára jelölték ki parancsnoknak Metz tábornokot, alárendelve a hadosztálytüzérséget és a hadosztálytartalékot.[3][15][16][17] Itt a csapatai több véres összecsapást is vívtak az oroszokkal 1915 februárja és áprilisa között, amelyekből a tábornok későbbi emlékezésében a dandár 1915. február 24-én végrehajtott támadását emelte ki. Ennek során átmenetileg az osztrák–magyar katonaságnak sikerült megvetnie a lábát a Gorlice és Sekowa temetőinek területén húzódó frontszakaszon, azonban a másnapi orosz ellentámadás visszavetette őket innen. Hasonló összecsapásokra került sor március 9-én és 18-án is.[18]

Metz tábornoknak katonáival kulcsszerepe volt a később gorlicei áttörés néven elhíresült keleti offenzíva megindulásában. Csapataival Łużna és a Pustki-heggyel(wd) szemben fölállva az 1915. május 2-án meginduló hadművelet során utóbbit kellett elfoglalnia, amely az orosz védelem kulcspontjának számított: a meredeken emelkedő, 449 méter magas hegyet a védők több szinten, drótakadályokkal és fedett árkokkal is megerősítették. A tábornok többször személyesen, lóháton is bejárta az elkövetkezendő támadás terepszakaszát, a vezérkar elé pedig az alábbi elképzeléseit terjesztette elő: a magaslat délnyugati lejtőjén, annak leginkább kiugró részén, keskeny arcvonalon kívánta áttörni az orosz védelmet. Ezért a gyalogságot a tüzérségi tűz fedezete mellett közvetlen az ellenséges állások elé, rohamtávolságra tolta előre. Kihasználva az alá beosztott, nagy erejű tüzérséget, annak tűzerejét koncentráltan kívánta használni, hogy „a tüzérségi tűz tömege […] ott valósággal rést vágjon”,[19] szétrombolva a keskeny frontvonalon fekvő orosz állásokat és megnyitva az utat az előrenyomuló osztrák–magyar katonaság számára. A hadtestparancsnokság elfogadta Metz támadási tervét, ugyanakkor Riedl Lajos ezredes tüzérségi hadműveleti tervét nem tartották jónak, és módosították azt. A tábornok a háború után feljegyezte, a kiadott általános hadseregparancs szerint a tüzérség tüzét a hadtest tüzérségi főnökének rendelkezése alapján kellett egységesen irányítani; eszerint viszont ezt arányosan kellett elosztani a támadó szakaszok között (a Metz csapataitól balra fekvő frontszakaszon a 39. honvéd hadosztálynak kellett elfoglalnia a Wiatrówki magaslatot, míg a tőlük jobbra támadó német 81. tartalékhadosztály balszárnyának a Kamieniec erdő felé kellett támadnia). A Pustki magaslat elleni támadás sikere érdekében azonban a két katona végül saját terveik szerint járt el, Metz jóváhagyásával pedig Riedl az eredeti tüzérségi tervet szem előtt tartva kezdte meg a lövegek belövését. A támadás előtti éjszakán, melyet az eredeti tervekkel ellentétben május 5-ről 2-ára hozott előre a vezérkar, a dandár két ezredét előrevonták a lövészárkokba, közvetlen az orosz állások közelébe. A tüzérséget az ellenséghez a lehető legközelebbre telepítették, a támadás támogatására pedig Metz alegységeinek a hadosztály összes ezredutásza is rendelkezésére állt.[20]

A május 2-án reggel hat és tíz óra között minden addiginál erősebb tüzérségi tűz zúdult az orosz állásokra, melynek eredményeképp – báró Arz szavaival – „hatalmas füst-és porfelhők emelkedtek fel, amelyek eltakarták előlünk a Pustki-hegyet, a dörgő robaj alatt az volt az ember benyomása, hogy egy működő vulkánt lát […]” . Ahogy a későbbi vezérkari főnök megjegyezte, az osztrák csapatok számára, akiknek a tüzérsége „állandóan gyenge és munícióhiánnyal küszködő volt”, ez teljesen új látványnak számított és lelkesítően hatott rájuk.[21] A lövegek az ellenséges állásokra összpontosították tüzüket, míg a tarackok feladata az erődítmények rombolása és az ellenség ütegeinek elnémítása volt.[22] Az orosz tüzérség csak lanyhán tudott minderre válaszolni, igaz, Metz harcálláspontját délelőtt 9:20 körül sikeresen belőtték, és csak a tábornok gyors helyzetfelismerésének volt köszönhető, hogy azelőtt ürítették azt ki, mielőtt három tüzérségi gránát teljesen szétvette volna azt, a tiszteket közelről földdel telehányva.[23] Negyedórával a gyalogsági támadás megkezdése előtt a tüzérség az első lövészárokvonal mögötti területet lőtte, majd tüzét előrevitte, miután a 10:00-kor megindult a gyalogság rohama.[24] Az osztrák-magyar katonák szinte veszteség nélkül elfoglalták a lövedékektől szétzilált első két orosz árkot, majd megkezdték a felkapaszkodást a meredek, sziklás hegyoldalon. Az orosz védelem igyekezett ellentámadásokkal gátat szabni az osztrák–magyar előretörésnek, de a Riedl által előrevont tüzérség támogatásával a csapatok 11:30-ra elfoglalták a Pustki-hegyet, és több mint 1700 orosz katonát ejtettek fogságba.[3][25][26][27]

Image
Térképrészlet a gorlicei áttörésről: a cs. és kir. 12. gyaloghadosztály (benne Metz 23. dandárjával) a Pustki-hegyet támadja

A Pustki-hegy elfoglalása ellenére a Metz erőitől jobbra lévő magyar és balra lévő német hadosztály nem bírt az ellenséggel, ezért Metz tábornok saját elhatározásából bevetette a hadosztálytartalékot (az 57. gyalogezred négy zászlóalja) és folytatta a támadást: a 100. közös gyalogezred az 56. gyalogezred két zászlóaljával előre támadott Moszczenica(wd) felé; az 57. gyalogezred két zászlóalja az 56. gyalogezred másik két zászlóaljával együtt a Wiatrówki magaslatot védőket próbálta átkarolni, míg ugyanez volt a feladata az 57. gyalogezred másik két zászlóaljának délen, a Kamieniec erdő felé támadó németek támogatásául. Utóbbit a Riedl ezredes által tervszerűen és öntevékenyen a Pustki-hegy déli lejtőre előrevitt támadó ütegek is eredményesen tudták támogatni.[28][29] A heves harcok ellenére délután hat órára a Wiatrówki magaslat is az osztrák–magyar csapatok kezére került, és estére az orosz csapatok általános visszavonulásba kezdtek a frontszakaszon, megelőzendő a bekerítést.[3][30][26][27][31]

Maga Metz pedig a sikert elsősorban a maga és alárendeltjei rendíthetetlensége és a legkisebb részletig kidolgozott tüzérségi tervnek tulajdonította. Ahogy írja: „Aránylag kevés veszteséggel elsőknek foglaltuk el az egész arcvonalon a támadási célt, az oroszok által is bevehetetlennek tartott hatalmas Pustki-magaslatot. Egyéb arcvonalrészek eseményei döntően igazolták eljárásunk helyességét. Súlyos felelősséget vállaltunk, de kezdettől fogva teljesen bizakodók voltunk.”[32] A pontos veszteségekről nagyon kevés forrás áll rendelkezésre,[33] de a Pustki-hegy elfoglalása jelentősen befolyásolta a hadművelet alakulását,[34] a győztes csata első napját követően pedig Metz katonái folytatták az előrenyomulást a Neu Sandez–Sano-vasútvonal mentén. Május 4-én elérték Biecz kisvárosát, melynek magaslatát váltakozó harcok során tudták csak birtokba venni.[35] Május 7-én dandára − háromnapos szakadatlan harcot követően − tartalékba került, de miután egy erőteljes orosz ellentámadás megakasztotta a 24. dandár előrenyomulását, Metz az egyik zászlóaljának élére állva, személyesen vezette az orosz betörés megállítását,[36] és visszafoglalták Jedliczét. A hónap további részében a tábornok többször is helyes helyzetfelismerésről tett tanúbizonyságot önállóan, illetve a 24. dandár műveleteit támogatva: május 14-én részt vett Jaroslau (Jarosław) elfoglalásában, május 24–25. között katonái Wietlin(wd) és Łazy(wd) településeket foglalták el Jarosławtól keletre.[37] Május 27-én elfoglalta Hruszowice(wd) települését, majd május 28-án sikeresen támogatta a Kalnikówból(wd) ideiglenesen visszavert 39. gyalogezred ellentámadását, amely eredményeképp aznap délutánra újra osztrák-magyar kézbe került a település.[38][3] Metz szerepét a májusi harcokban, illetve későbbi pályafutása fényében Csaszkóczy Emil ezredes, katonai szakíró később úgy értékelte, mint aki lélekjelenléte és személyes bátorsága mellett „a pillanatnyi helyzetet kihasználva, különös parancs nélkül, öntevékenyen, többször személyesen vette át válságos pillanatokban az első vonalban harcoló egyes csapatrészek feletti parancsnokságot és személyes példájával alparancsnokait s kimerült csapatait magával ragadta”, valamint saját csapatai nehézségei ellenére is „[…] ahol a helyzet megkívánta, közvetlenül vagy elöljáró parancsnoksága közvetítésével támogatólag avatkozott be a szomszéd csoportok harcába”, saját feladatát túlhaladva, de harcászati szempontból előnyős végkimenetellel.[39] A gorlicei áttörés eredményeképpen a központi hatalmak erői június végére sikeresen visszafoglalták a korábban elvesztett galíciai területek nagy részét az orosz seregeket 300 km-rel visszanyomva, bevették Przemyślt és Lemberget (ma Lviv, Ukrajna).[40]

1916 nyarán Metz egy ideig egy vegyes német hadosztály, majd egy német frontszakasz parancsnoka volt, katonáival pedig a Bruszilov-offenzíva összes csatáját végigküzdötte.[41] 1916. szeptember 14-én átvette a lembergi cs. és kir. 11. gyaloghadosztály parancsnokságát.[42] Szurmay Sándor tábornok XXIV. hadtestjének részeként október 14–18. között súlyos védelmi harcokat vívott, a túlerővel szemben többször hátrálni kényszerült. Szurmay is feljegyzi emlékirataiban, hogy a lucki harcokban, Volhíniában egy orosz betörés alkalmával Metz személyesen vezette ellentámadásra katonáit. Az első vonalban harcolva azonban súlyosan megsebesült. Egy tüzérségi gránát csapódott be a közelében – parancsőrtisztje a helyszínen meghalt, míg a tábornok testébe legalább öt srapnelszilánk fúródott bele. A járásképtelenné váló Metz ennek ellenére nem engedte hátravitetni magát, és a csata befejezéséig elöl maradva, hordágyból irányította tovább a katonáit, a legtovább igyekezve feltartani Vaszilij Gurko orosz tábornok előrenyomuló erőit. Helytállásáért 1916. november 14-én megkapta az uralkodótól a Katonai Érdemkereszt harmadik osztályát hadiékítménnyel.[43][44]

1917-ben részt vett az orosz Kerenszkij-offenzíva elhárításában, 1917 decemberében pedig hadosztályával áthelyezték Tarnopoltól északnyugatra Eduard von Böhm-Ermolli második hadseregéhez.[45] 1918 januárjában egyedüli magyar tábornokként német tábornoki tanfolyamra vezényelték.[46] 1918. február 1-jén altábornaggyá léptették elő,[47] majd márciusban csapataival részt vett az ukrán területek elleni hadműveletben (Faustschlag hadművelet), elfoglalta a Dnyeper torkolatában fekvő Herszon kikötővárost, és a háború végéig a város parancsnoka maradt. A Monarchia katonai összeomlását, és a fegyverszünet aláírását követően megszervezte csapatai hazatérését: az ezredek eredeti helyőrségeikbe visszatérve leszereltek, a hadosztály pedig ezzel lényegében megszűnt létezni. Ő maga 1918. november 28-án, az utolsó szállítmánnyal hagyta el Herszont. Négyheti vesződséges út után ért haza Budapestre, majd otthonába, Piliscsabára.[3][48][49]

Nyugállományban

[szerkesztés]
Image
A Nemzeti Hadsereg vezérkarában (Metz az első sorban jobbról a harmadik)

A háború után nem vállalt semmilyen katonai beosztást, részben legitimista nézeteiből kifolyólag, 1919. január 1-jei dátummal nyugállományba helyezték.[50] Korábbi alárendeltjei és bajtársai tisztelték és szerették tábornokukat. Erre példa, hogy amikor 1919-ben, egy budapesti útja alkalmával, figyelmeztetés ellenére egyenruhában leszállt a vonatról a Nyugati pályaudvaron, a tömeg körülvette és le akarták tépni rangjelzését, kitüntetéseit, ezt azonban a jelen lévő katonák, akik felismerték volt tábornokukat, megakadályozták. „Nem engedjük bántani a tábornokunkat” felkiáltással, a vállukon kivitték őt a tömegből. Tekintélyével hozzájárult, hogy sem a vörös-, sem a fehérterror idején nem érte semmilyen atrocitás a lakhelyén élőket. Bár egy fénykép[51] és a tábornok angol nyelvű életrajza arra utal, hogy a Nemzeti Hadsereg vezérkarához tartozott volna,[3] a Szakály Sándor történész által összeállított adattár (Az ellenforradalmi Magyarország (1919-1944) haderejének felső vezetése. Adattár I-III. rész) nem tartalmazza a nevét,[52] és más források alapján sem vállalt fel valós katonai szerepet ekkor már. Ehhez hozzájárulhatott az is, hogy Metz legitimista volt, és ragaszkodott az uralkodójának tett esküjéhez, így a Horthy Miklós kormányzósága alatt létrejött Magyar Királyi Honvédség nem tartott már igényt szolgálataira.[53] Katonaként a politikai szerepvállalás távol állt tőle.[54]

1920-ban honosították magyar állampolgárságát.[55] 1921-ben megkapta a Mária Terézia-rend (MMThO) lovagkeresztjét korábbi érdemei, elsősorban a gorlicei áttörésben játszott szerepe miatt. A rend káptalanjának indoklása a rend odaítélése kapcsán: „kiválóan vitéz magatartásáért és dandárjának eredményes, az áttörés sikeres, döntő hatású vezetéséért”.[56] 1923-ban a Magyar Katonai Közlöny a Katonai Mária Terézia-rend kitüntetettjeit bemutató sorozatában közölte életrajzát, valamint a gorlicei áttörésnek és az általa vezetett 12. gyaloghadosztály harcainak ismertetését.[57][58] A lovagkereszt odaítélését követően nem sokkal Piliscsaba díszpolgárává avatták. 1929-ben átvehette a volhínai harcokban nyújtott teljesítményének elismeréséül a MMThO káptalanjától a Tiszti Arany Vitézségi Érmet. Ugyanebben az évben kérte felvételét a vitézi rend tagjai közé, kapott kitüntetései erre feljogosították, a szükséges okmányok átvizsgálását követően Horthy Miklós kormányzó 1929. július 16-án vitézzé avatta. Ezután a Rudolf név helyett annak magyarosított változatát, a Rezső keresztnevet használta.[59][60][61]

Fia, Rudolf a világháború során kapott tüdőgyulladásának kiújulása miatt 1923-ban elhunyt,[62] felesége, Adele 1932. április 5-én hunyt el. A volt főtiszt még abban az évben újra megnősült, a nála jóval fiatalabb almási Szalay Margit Bertát vette feleségül, tőle a későbbiekben két gyermek (Rezső, Judit) született. A katonai pályafutását követően is aktív közéleti tevékenységet fejtett ki. 1930-ban tagja volt annak az öttagú katonai becsületbíróságnak, amely a frankhamisítási botrányban érintett Windisch-Graetz Lajos ügyét tárgyalta – megállapításuk szerint a herceg a frankügyben való részvétele során, illetve a bűnper alatt és azt követően tanúsított magatartásával a tiszti állás becsületéről alkotott fogalmak, valamint saját tiszti becsülete ellen nem vétett.[63] A háború utáni hőskultusz jegyében Metz számtalan emlékműállításnál, emlékünnepségen töltött be „reprezentációs” feladatokat,[64] de védnöke volt a 32-es háziezred bajtársai által életre hívott 32-es Hadiárvákat Gyámolító Bizottságnak, majd az 1927-ben megalakuló 32-es Hadiárvákat és özvegyeket Gyámolitó Egyesületnek.[65][66] A volt katonáit támogató tevékenysége ismert volt, amit jól jelez az a sajtót is bejárt hír, hogy 1933 januárjában egy ismeretlen személy – hadirokkant őrmesternek kiadva magát – mind őt, mind Pacor József altábornagyot felkereste lakásukon, kisebb pénzadományokat és támogató sorokat kérve a főtisztektől. A férfi később szélhámosnak bizonyult, aki a tábornokok névjegyeit felhasználva meglátogatta azok ismerőseit, és miközben újabb támogatásokat kért, a lakásokból értéktárgyakat tulajdonított el. Az ügy végkimeneteléről a sajtó már nem közölt információkat.[67][68] Metz tábornok 1927. december 31-éig választott igazgatótanácsi tagja volt a Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak,[69] a Múzeum finanszírozásában a portréja is megfestésre került.[70] A második világháború alatt részt vett a Katonai Mária Terézia-rend káptalanjának munkájában, egészen haláláig.[71] Ellenezte a Szovjetunió megtámadását és a magyar katonai részvételt benne, előre látva a háború következményeit.[54] 1943. október 21-én hunyt el Klotildligeten, Piliscsabán. A piliscsabai Nagytemplomban ravatalozták fel. 1943. október 23-án katonai tiszteletadással, a templomból ágyútalpon szállítva tette meg utolsó útját a városi temetőbe.[72]

Image
A katonai Mária Terézia Rend vitézei Horthy Miklós kormányzó, a Rend nagymesterhelyettese és József kir. herceg,a Rend kancellárja részvételével bajtársi összejövetelt tartottak az Országos Tiszti Kaszinóban. Az álló sorban középen Metz Rezső tábornok

Magánélete, családjának későbbi sorsa

[szerkesztés]

Metz először Adele Auguste Maria Millerrel, egy tengerészkapitány lányával kötött házasságot. Ebből a házasságból született első fia, Rudolf, aki apjához hasonlóan katonai pályára lépett. Rudolf August Viktor Metz von Spondalunga 1911-ben elvégezte a pozsonyi hadapródiskolát, majd zászlósként a cs. kir. 1. tiroli vadászezredhez került, 1912-től hadnagy. Részt vett az első világháborúban, ahol kitüntette magát a Vaskorona Rend harmadik osztályával. Megsebesült és tüdőgyulladást kapott. A háború befejeztével századosként tért haza. Megnősült, feleségétől, magyarcsekei Korda Saroltától egy leánya született, Márta (1921). Rudolf részt vett az 1921-es budaörsi csatában,[73] ezt követően viszont betegsége kiújult és 1923-ban meghalt, temetésére katonai tiszteletadás mellett került sor.[74][9][75][76] Rudolf anyja, Metz tábornok első felesége 1932-ben halt meg. Mindketten a piliscsabai temetőben nyugszanak.[54]

Az özvegy Metz tábornok felesége halálát követően még abban az évben, 1932. december 20-án ismét megnősült, második felesége a magyar nemesi származású almási Szalay Margit Berta Anna (1902–1989) volt. A házaspár az esküvőt követően nem sokkal Budapestre, egy Margit körúti villába költözött. Budapesten született meg a tábornok második fia, ifj. Metz Rezső (1933) és leánya, Judit (1934). A család 1938-ban a ma Piliscsabához tartozó Klotildligetre költözött, abba a villába, ami korábban már a tábornok lakóhelye volt akkor, amikor ezrede Piliscsabán állomásozott.[54] Gyerekeik itt kezdték meg iskolai tanulmányaikat, amit ifjabb Metz Rezső a kőszegi katonai alreálgimnázium tanulójaként folytatott, nem sokkal azelőtt, hogy a tábornok 1943. október 21-én elhunyt.[77][54] A háború súlyos megrázkódtatásokat okozott a családnak: otthonukat feldúlták és kifosztották, nélkülözniük kellett; a gyerekek pedig Budapesten fejezték be tanulmányaikat, ahova 1949-ben a teljes család felköltözött. Az új kommunista rendszerben „osztályidegennek” nyilvánították őket, és 1952. január 3-án kora reggel az ÁVH mindhármukat elhurcolta. Szalay Margitot a Hortobágyi kényszermunkatáborba vitték, míg két gyermekét a kommunista kormány elleni illegális tevékenységekért bíróság elé állították és elítélték: Juditot előbb egy építkezésen, majd egy rabgazdaságban dolgoztatták, míg Rezső bányamunkára kényszerült. 1953–1954 között szabadultak ki.[78] Judit első férjével az 1956-os forradalmat követően Ausztriába menekült, majd az Egyesült Államokba emigrált.[79] Rezső Magyarországon maradt, 1958-ban megházasodott, és feleségével együtt Sopronban, később Szentendrén, majd szülőhelyén, Klotildligeten telepedett le.[80][81]

Emlékezete

[szerkesztés]

2001-ben a piliscsabai önkormányzat kérelmet nyújtott be a Nemzeti Kegyeleti Bizottsághoz, amelyben javaslatot tett, hogy a temetőben nyugvó Nagy Vilmos vezérezredes és Metz Rezső altábornagy sírját vegyék nyilvántartásba. A kérelemre nem jött válasz. Öt évvel később, 2006-ban Metz Rezső tábornok fia, ifj. Metz Rezső újabb kérelmet nyújtott be azonos célból, melynek eredményeképp a két tiszti sírt a Nemzeti Kegyeleti Bizottság a piliscsabai temetőben megtartott katonai ünnepség keretében a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.[82]

Kitüntetései

[szerkesztés]

Katonai kitüntetései

[szerkesztés]
  • Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztje (1921. március 10.)[83]
  • Katonai Érdemkereszt II. osztály, hadidíszítménnyel és kardokkal
  • Osztrák Császári Vaskorona Rend III. osztály, hadidíszítménnyel és kardokkal (1914. november 15.)
  • Osztrák Császári Vaskorona Rend II. osztály, hadidíszítménnyel és kardokkal (1915. június 15.)
  • Osztrák Császári Lipót Rend lovagkereszt, hadidíszítménnyel és kardokkal (1915. február 24.)
  • Osztrák Császári Lipót Rend parancsnoki kereszt, hadidíszítménnyel és kardokkal (1918. június 2.)
  • Tiszti Arany Vitézségi Érem (1929. december 21.)
  • Katonai Érdemkereszt III. osztálya (1909. szeptember 18.)
  • Katonai Érdemkereszt III. osztály, hadidíszítménnyel és kardokkal (1916. november 4.)
  • Katonai Érdemkereszt II. osztály, hadidíszítménnyel és kardokkal (1917. augusztus 18.)
  • Katonai Tiszti Szolgálati Jel I. osztálya (1904. augusztus 18.)
  • Katonai Tiszti Szolgálati Jel II. osztálya (1914. augusztus 18.)
  • Bronz Katonai Érdemérem, vörös szalagon (1901. október 20.)
  • Sebesültek érme (1918)
  • Magyar Háborús Emlékérem, kardokkal, sisakkal
  • Károly Csapatkereszt (1918)
  • Jubileumi Emlékérem a fegyveres erő számára (1898. december 2.)
  • Katonai Jubileumi kereszt (1908. december 2.)
  • Német Vaskereszt I. osztálya (1915. október 20.)
  • Német Vaskereszt II. osztálya (1914. november 7.)
  • Német Lovagrend Mária keresztje (Marienkreuz) (1913)
  • Albrecht főherceg tábornagy Emlékjel
  • Német Császári Albert Lovagrend II. osztályú keresztje
  • Szász királyi Albrecht-rend II. osztályú középkeresztje (1914. május 1.) [84]
  • Vöröskereszt Tiszti Díszjelvénye, hadidíszítménnyel
  • A vitézi rend jelvénye (1929. július 16.)[41][85]

Egyéb elismerései

[szerkesztés]

Publikációi

[szerkesztés]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Edler annyit jelent, hogy nemes; ugyanolyan toldaléka a névnek, mint a von

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Rudolf Wendelin Adolf Edler von Metz születése bejegyezve a budweis-i katonasági anyakönyvbe. familysearch. (Hozzáférés: 2026. május 11.)
  2. ↑ Wilhelmine Frederika Grünwald születése bejegyezve a Dobruška, Nové Město nad Metují, Morvaország anyakönyvében. familysearch. (Hozzáférés: 2026. május 11.)
  3. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Rudolf Ritter Metz von Spondalunga (angol nyelven). austro-hungarian-army.co.uk. [2018. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 27.)
  4. ↑ Hegedűs 35. oldal
  5. ↑ Tinódi Varga 330. oldal
  6. ↑ Hegedűs 36-37. oldal
  7. ↑ Balla 324-325. oldal
  8. ↑ Hegedűs 37. oldal
  9. 1 2 Rudolf August Metz von Spondalunga (angol nyelven). geni.com. (Hozzáférés: 2018. június 27.)
  10. ↑ (1911. november 10.) „A hadsereg és a honvédség köréből”. Pesti Napló 62 (267), 12. o.
  11. ↑ Tinódi Varga 330. oldal
  12. ↑ Hegedűs 38-40. oldal
  13. ↑ Hegedűs 40. oldal
  14. ↑ Hegedűs 40. oldal
  15. ↑ Hegedűs 40-41. oldal
  16. ↑ Tinódi Varga 330. oldal
  17. ↑ Metz 23. oldal
  18. ↑ Metz 23. oldal
  19. ↑ Metz 25. oldal
  20. ↑ Metz 25-26. oldal
  21. ↑ Ligeti 73. oldal
  22. ↑ Błachnio 238. oldal
  23. ↑ Metz 28-29. oldal
  24. ↑ Błachnio 238. oldal
  25. ↑ Hegedűs 43. oldal
  26. 1 2 Pollmann Ferenc: A gorlicei áttörés (magyar nyelven). A Nagy Háború. (Hozzáférés: 2018. június 29.)
  27. 1 2 Veress Zoltán: 1914-18. magyar harcterein - A Gorlicei csata (magyar nyelven). karpategyesulet.hu. [2016. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 29.)
  28. ↑ Metz 31-32. oldal
  29. ↑ Błachnio 242. oldal
  30. ↑ Hegedűs 43. oldal
  31. ↑ Tinódi Varga 330-332. oldal
  32. ↑ Metz 33-34. oldal
  33. ↑ A hivatalos jelentések szerint a VI. hadtest veszteségei magasak voltak, de arról nincs információ, hogy a két hadosztály között ez arányaiban hogyan oszlott meg. Latinik ezredes a magaslat kapcsán heves harcokról beszél, de a VI. hadtest naplója igen szűkszavú, és nem tesz említést a Pustkit védő oroszok kitartó ellenállásáról. – Błachnio, 241. oldal
  34. ↑ Błachnio 242-243. oldal
  35. ↑ Ez annak is köszönhető, hogy a tüzérség muníciókészlete jelentősen megfogyatkozott, és csak korlátozottan tudta támogatni a támadó műveleteket – Csaszkóczy, 336. oldal
  36. ↑ Csaszkóczy 336-337. oldal
  37. ↑ Csaszkóczy 337-338. oldal
  38. ↑ Csaszkóczy 338. oldal
  39. ↑ Csaszkóczy 338. oldal
  40. ↑ Hajdu–Pollmann 132-133. oldal
  41. 1 2 spondalungai Metz Rezső (magyar nyelven). hungarianarmedforces.com. (Hozzáférés: 2018. június 30.)
  42. ↑ Hegedűs 43. oldal
  43. ↑ Szurmay 31-32. oldal
  44. ↑ Hegedűs 44. oldal
  45. ↑ Csaszkóczy 335. oldal
  46. ↑ Hegedűs 45. oldal
  47. ↑ Balla 325. oldal
  48. ↑ Hegedűs 45. oldal
  49. ↑ Tinódi Varga 332. oldal
  50. ↑ Balla, i. m. 325. o.
  51. ↑ A Nemzeti Hadsereg vezérkara – 1921 (magyar nyelven). commons.wikimedia.org. (Hozzáférés: 2025. szeptember 14.)
  52. ↑ Szakály Sándor (1984). „Az ellenforradalmi Magyarország (1919-1944) haderejének felső vezetése. Adattár, II. rész. L-Z.”. Hadtörténelmi Közlemények 97 (3), 567–598. o.
  53. ↑ Hegedűs 45. oldal
  54. 1 2 3 4 5 von Metz Family Web Site - My Parents and Our Family (angol nyelven). vonmetz.family. [2015. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 30.)
  55. ↑ (1920. július 19.) „Magyar honosság elismerése”. Rendeleti Közlöny 47 (54), 1414. o.
  56. ↑ Hegedűs 45. oldal
  57. ↑ Csaszkóczy Emil (1923). „A világháború hősei. Spondalungai Metz Rezső altábornagy”. Magyar Katonai Közlöny 11, 334–338. o.
  58. ↑ (1923. szeptember 16.) „Irodalom”. Esztergom 28 (73), 3. o.
  59. ↑ Hegedűs 46. oldal
  60. ↑ Kitüntetettjeink (magyar nyelven). piliscsaba.hu. [2018. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 27.)
  61. ↑ Az I. világháború Tiszti Arany Vitézségi Érmesei - spondalungai Metz Rezső vezérőrnagy (magyar nyelven). hungarianarmedforces.com. (Hozzáférés: 2018. június 30.)
  62. ↑ (1923. február 4.) „Halálozások”. Esztergom 28 (10), 3. o.
  63. ↑ Zemplén, 1930. április 13. (magyar nyelven). hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2025. szeptember 19.)
  64. ↑ Reggeli Ujság, 1935. május 27. (magyar nyelven). arcanum.hu. (Hozzáférés: 2025. szeptember 14.)
  65. ↑ MTI Napi Hírek, 1926. december 27. (magyar nyelven). hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2018. június 27.)
  66. ↑ MTI Napi Hírek, 1927. április 4. (magyar nyelven). hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2018. június 27.)
  67. ↑ Magyarország, január 26. (magyar nyelven). arcanum.hu. (Hozzáférés: 2025. szeptember 14.)
  68. ↑ Friss Ujság, január 26. (magyar nyelven). arcanum.hu. (Hozzáférés: 2025. szeptember 14.)
  69. ↑ Hausner Gábor (szerk.): A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (magyar nyelven). hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2018. június 27.)
  70. ↑ Ságvári György (2005). „Tárgyiasult emlékezet. Emlékmüvek, múzeumok a Nagy Háborúról”. Hadtörténelmi Közlemények 118 (1-2), 117. o.
  71. ↑ Makai Ágnes–Sallay Gergely Pál (2005). „A Mária Terézia Katonai Rend történetének utolsó fejezete”. Hadtörténelmi Közlemények 118 (4), 1058. o.
  72. ↑ Hegedűs 47. oldal
  73. ↑ Sajnos a forrásokból nem derül ki, hogy apjához hasonlóan legitimista beállítottságú volt-e, így nem megállapítható, hogy melyik oldalon vett részt az összecsapásban.
  74. ↑ Hegedűs 46. oldal
  75. ↑ ESZTERGOM XXVIII évf./10. szám (1923. február 4.) (magyar nyelven). hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2018. június 27.)
  76. ↑ Esztergom és Vidéke, 1923. február 2. (magyar nyelven). hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2018. június 30.)
  77. ↑ Hegedűs 47. oldal
  78. ↑ von Metz Family Web Site - The Lean Years after World War II (angol nyelven). vonmetz.family. [2016. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. szeptember 15.)
  79. ↑ von Metz Family Web Site - The Turning Point and Escape (angol nyelven). vonmetz.family. [2016. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. szeptember 15.)
  80. ↑ von Metz Family Web Site - My new Family in a new Country (angol nyelven). vonmetz.family. [2016. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. szeptember 15.)
  81. ↑ von Metz Family Web Site - The Golden Years (angol nyelven). vonmetz.family. [2016. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. szeptember 15.)
  82. ↑ Piliscsaba értéktérképe - Köztemető és fái (magyar nyelven). piliscsabaertekei.hu. [2018. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 27.)
  83. ↑ Miltary Maria Theresia Order - M to P (angol nyelven). austro-hungarian-army.co.uk. [2008. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 27.)
  84. ↑ (1914. május 10.) „Hivatalos rész”. Budapesti Közlöny 48 (106), 1. o.
  85. ↑ Balla 324-325. oldal

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Balla: Balla Tibor: Nagy Háború osztrák–magyar tábornokai. Altábornagyok. HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum. 2019. ISBN 9789635190003
  • ↑ Błachnio: Jan Błachnio: On the battles for Hill 446 (Pustki) during the Gorlice breakthrough (2 May 1915) once again. The Journal of Slavic Military Studies 38. (2025) 2. sz. 223-245. (online elérhetőség)
  • ↑ Csaszkóczy: Csaszkóczy Emil: A világháború hősei. Spondalungai Metz Rezső altábornagy. Magyar Katonai Közlöny 11. évf.(1923) 334–338. (online elérhetőség)
  • ↑ Hajdu–Pollmann: Hajdu Tibor - Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918. Budapest 2014.
  • ↑ Hegedűs: Hegedűs Elemér : A gorlicei áttörés egyik hőse – vitéz lovag spondalungai Metz Rezső altábornagy, Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 32/2011 (online elérhetőség)
  • ↑ Ligeti: Ligeti Dávid: Előre, Arz! A Monarchia Vezérkarának utolsó főnöke, báró Artur Arz von Straussenburg cs. és kir vezérezredes élete és pályafutása. Kolozsvár 2019.
  • ↑ Metz: Metz Rezső: A 23. gyalogdandár harctevékenysége a gorlicei áttörésnél. Magyar Katonai Szemle 5. évf. 3. sz. 23–34.
  • ↑ Szurmay: Szurmay Sándor: A magyar katona a Kárpátokban. Élmények és tapasztalatok a világháborúból. Szentendre 2022. ISBN 9786156016942
  • ↑ Tinódi Varga: Tinódi Varga Sándor (szerk.): Budapest volt házi ezredének a cs. és kir. 32. gyalogezrednek története, Budapest, 1930
  • ↑ Vitézek albuma: Vitézek albuma. Budapest, Merkantil ny., 1939 (Reprintje: Budapest, Pytheus, 2003)
  • austro-hungarian-army.co.uk: Rudolf Ritter Metz von Spondalunga (angol nyelven). [2018. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 26.)
  • oocities.org: Rudolf Ritter Metz von Spondalunga (angol nyelven). [2011. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 26.)
  • vonmetz.family: von Metz Family Website - My Parents and Our Family (angol nyelven). [2015. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 26.)
  • vitezirend.co.hu: vitéz lovag spondalungai Metz Rezső (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2018. június 26.)
  • hungarianarmedforces.com: spondalungai Metz Rezső (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2018. június 26.)

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Metz_Rezső&oldid=28967573”