A csi (qi) írásjegy hagyományos változata
A csi a hagyományos kínai világnézet szerint magát a világegyetemet betöltő, alkotó alapanyag, energia vagy természeti erő. Eszerint a világon minden létező a csi (qi) mozgásának és átalakulásának eredménye. Így magát az emberi testet is a csi (qi) alakítja ki, illetve az élet létrejöttének egyik tényezője. A csi (qi) koncepciója alapvető részét képezi mind a hagyományos, mind pedig a modern kínai kultúrának. A kínai filozófiai aspektusain túl jelentős szerepe van a hagyományos kínai orvoslásban, a harcművészetekben, a feng-suj (fengshui)ban, de fogalomként megjelenik a hagyományos kínai festészettel és irodalommal kapcsolatos esztétikai művekben is. Nyugaton egyfajta energiaként vagy életerőként értelmezik, gyakorta így is fordítják. A csi (qi)vel rokonítható, vagy ahhoz hasonló erő, energiaáramlás más kultúrkörökben, mitológiákban vagy vallásokban is megtalálható. Nyugati tudományos módszerekkel a csi (qi) létezését nem sikerült igazolni.
Az i. e. 5–3. századra fokozatosan előtérbe került az az elképzelés, hogy az egész világnak van egy általános összetevője, ami nem más, mint a
csi (qi). Minden konkrét létező létrejötte a
csi (qi) összesűrűsödésének, halála pedig a
csi (qi) szétszóródásának eredménye. A
Han-kori kozmogóniákban a
csi (qi) két típusú megnyilvánulásának következtében keletkeznek a
jin (yin)nek és jang (yang)nak megfelelő dualitások, illetve az
öt elem sem más, mint a
csi (qi) tér- és időbeli megnyilvánulása.
A kezdőlapon legutóbb megjelent szócikkek: Koboldcápa • Ékírás • Csillagászati színképelemzés • Bern óvárosa • Akasztottak erdeje (regény) • Lambeosaurus • Merenptah